Századok – 1976
Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV
680 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE Özvegy de Gérando Ágostonné, (akinek férje szoros kapcsolatban állt Michelet, Quinet és Chassin liberális köreivel, több történeti munkát szentelt Magyarországnak és részt vett a 48-as szabadságharcban) a franciás műveltségű Teleki grófi nemzetség sarja volt. Ez a Teleki Emma és két gyermeke, Antoine ós Attila de Gérando, hol Franciaországban, hogy Magyarországon ólt, pesti szalonja pedig a liberális nemesség ós a radikális értelmiség gyülekezőhelye volt. De Gérando Ágostonné 1849-ben vesztette el a férjét, majd 1870-ben két gyermekével együtt visszatért Magyarországra. Bár semmilyen konkrét adattal sem tudjuk alátámasztani, azért feltételezhetjük, hogy az 1848-as forradalom és a magyar szabadságharc dicsfényétől övezett magyar grófnő (akinek unokatestvére, Teleki László, Kossuth forradalmi kormányának párizsi meghatalmazott minisztere volt) már Párizsban találkozott Rogeard-ral; az mindenesetre valószínűtlen, hogy a liberális mozgalmakban aktívan résztvevő Teleki Emma ne hallott volna e nevezetes emberről. Bizonyos viszont, hogy Rogeard, miután 1873 nyarának végén letelepedett Budapesten, gyakori vendég volt a de Gérando—Teleki szalonban. Mint csaknem minden emigráns, ő is kénytelen volt franciaórákat adni, hogy fenntarthassa magát. Volt azonban egy másik jövedelemforrása is: szívesen tartott filozófiai, történelmi és irodalmi előadásokat a Tisza-, Károlyi-, Bethlen-, Csáky- stb. családok előkelő tagjainak (a Teleki-de Gerardo-család és Rogeard kapcsolutairól ld. még tanulmányunkat: Teleki Emma életéről és műveiről, Irodalomtörténet, 1976, 4). A történelem útvesztői valóban kiszámíthatatlanok ! íme, a hajdani megingathatatlan meggyőződésű republikánus, az ízig-vérig kommünár újságíró, aki együtt küzdött Blanquival, Proudhonnal, Flourensszal, sőt Rigaultlal — akitől, mint a Kommün rendőrfőnökétől, évtizedekig rettegtek a burzsoák —, egy gazdag pásti szalonban előadást tart az előkelő főuraknak és főrangú hölgyeknek. Érkezését a szocialista Munkás Heti-Krónika adja hírül 1873 novemberében és enyhén gúnyorosan imígyen élcelődik: ,,Ezek szerint Budapesten van Rogeard hírneves író, a párizsi kommün tagja — Bécsből kizavarták. Nem hisszük, hogy az itteni hatóság a béc3i gyalázatos példát követi, mert a mi elöljáróink jóravaló emberek — szabadelvűek, demokraták, mit tehetnek ők róla, hogy Bécsben mást parancsoltak." És valóban, a magyar kormány, amely egy évvel ezelőtt, még a hűtlenségi perben, betiltotta az első magyarországi szocialista szervezetet, az Altalános Munkásegyletet, a bécsi menekültnek nemcsak az itteni tartózkodást tette lehetővé, hanem az elkövetkezendő hat óv során semmilyen kellemetlenséget nem okozott neki. Tény, hogy Rogeard valóban nem keveredett bele semmiféle belpolitikai ügybe. Megelégedett azzal, hogy előadásokat tartott az előkelő társaság hölgyeinek, akiken kívül olyan kiválóságok is hallgatták, mint Liszt, vagy Jókai és az egész liberális értelmiség színe-java. Vádolhatjuk-e Rogeard-t azzal, hogy megtagadta eszméit ? Egyáltalán nem ! Elég, ha csak egy pillantást vetünk előadásainak jegyzékére ós a magyar sajtó kommentárjaira, máris megggyőződhetünk arról, hogy az Anti-Caesar szerzője nem dobta sutba korábbi elveit. Első előadását a kiváló forradalmárnak, Desmoulins-nek szentelte, akit a mi Petőfink az egekig magasztalt. Az 1874-ben tartott előadás kapcsán az egyik legtekintélyesebb napilap, a Pesti Napló a következőket írta: ,,Ha nincs is a hallgató egy véleményen az előadóval, Rogeard magával ragadja az embert, szónoklásának élénkségével és meggyőződésével." A ,,szűz beszédet" még a
