Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III

A XIV. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS 495 európai gyarmatosítás körülményei között kibontakozó modernizáció társadalmi és politikai faktorainak kölcsönhatásait vizsgálva a 19. sz. és az első világháború vége közötti időszakra fordítja a fő figyelmet, vagyis azokra az évekre, amikor a világ teljes gyarmati felosztása, majd újrafelosztása zajlott. S bár Kimbara gondolatmenete nem volt mentes bizonyos egyoldalúságtól, egyértelműen rokonszenvezett a függetlenségi, imperializmus-ellenes mozgalmakkal és nagyra értékelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. A marxista történészek hiányolták az osztályszempontok mélyebb érvényesítését, és vitatkoztak a szerzővel periodizációs kérdésekben. Érdemleges kiegészítés hangzott el Kínát illetően: Szun-Jat-Szen amerikai és európai útjai során felismerte a kapitalizmus hibáit és nem utolsósorban ennek ismeretében dolgozta ki a kínai fejlődés számára kedvező társadalmi átalakulás koncepcióját. Szun-Jan-Szen jól látta, hogy Kína számára nem alkalmas egy kapitalista jellegű polgári demokrácia. Az ezzel összefüggésben kibontakozó vitában amerikai felszólaló szóvá tette Szun-Jan-Szen amerikai kapcsolatait, levelezését. Egyértelmű volt a marxista válasz: Kínában kedvezőtlen hatást váltott ki a nyugati imperializmus, amely szövetségben állott a hazai konzervatív erőkkel, a különböző vallási szervezetekkel. A további vitakérdések közül hadd említsük a misszionáriusok szerepét a 18. századi Kínában, a gyarmatosítás miatt kifejlődött „alacsonyabbrendűségi érzést", az újítások, a kapitalizálódás fontosságát s a lassú fejlődést Kínában, valamint az összehasonlító módszerek alkalmazásának fontosságát a harmadik világ történetében. II. A metodológiai problémák közül az első referátumot E. Engelberg (NDK) készítette Esemény, struktúra és fejlődés a történelemben címen. Áttekintette a historizmus válságáról szóló irodalmat, rávilágított arra, hogyan nyúltak hozzá a polgári kutatók a történelem és szociológia viszonyához, a történelem és gazdaság kapcsolatainak elemzéséhez. Filozófia és történelem kapcsolatát nem elemezték, sőt mereven elutasították a kettő összefüggéséről szóló nézeteket. Megemlítette, hogy 1917 október és 1945 hatása egyik oka volt a történettudományi kutatás társadalmi-strukturális kérdések felé fordulásának. Az esemény, struktúra, fejlődés problematikát a marxizmus—leninizmus ismeretelméletének tételei alapján a szubjektum—objektum, a szükségszerű és a véletlen, a tartalom és a forma, az elmélet és a gyakorlat dialektikus összefüggéseinek és kölcsönhatásainak általános kereteibe ágyazva elemezte. Kitért a polgári szubjektivizmus kritikájára, evolúció és revolúció összefüggésére, az esemény kettős aspektusára, és a sztrájkmozgalom példáján keresztül mutatta be mindezeket a dialektikus összefüggéseket. A rendkívül élénk vitában a burzsoá historikusok kifejtették, hogy a strukturális vizsgálat már Marx—Engels előtt is érdekelte a polgári kutatókat, hiszen számosan a tipikusát, az általánosat keresték az egyedi mellett. Volt aki elismerte, hogy a marxizmus az utóbbi évtizedekben hatott a nem marxistákra. Utaltak a párbeszédre marxisták és nem marxisták között. Kölcsönös megértésre kell törekedni az esemény és fejlődés viszonyát illető lényeges felfogásbeli eltérések ellenére is. Az egyének tettein keresztül kell megmutatni a társadalmi folyamatok megnyilvánulását. A struktúrákat az események egymásutánjába kell beilleszteni. Mások magyarázatot kértek a szükségszerűség és véletlen, a dialektika és a dialektikus fogalmak tartalmára vonatkozólag. Nem fogadták el, hogy dialektikusan feloldhatók a történelmi ellentmondások. Egyes szocialista országokban — fejtegették — voltak sztráj-6*