Századok – 1976
A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Arató Endre: Beszámoló a kongresszus munkájáról 490/III
494 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 494 téteket. A quebeci franciák nemzeti mozgalmával foglalkozva a szerző bemutatja az ultramontán, konzervatív törekvéseket. Tárgyalja a kanadai kormány bevándorlási politikáját is. A témát illetően érdemleges vita nem alakult ki, az említett kiegészítések között hadd utaljunk arra a megállapításra, hogy nyugaton az utóbbi évtizedekben kiéleződött a nemzetiségi kérdés. Történeti problémák is szóba kerültek, mint a 19. századi szerb-horvát—olasz viszony, a magyarországi és ausztriai nemzetiségi kérdés, valamint a Szovjetunió, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság nemzetiségeinek helyzete napjainkban. A vitában szó esett a nemzetiségi problematikával szorosan egybekapcsolódó érzékenység, éizelmi momentumok jelentőségéről is. Az ötödik nagy téma a kivándorlás kérdése volt. Az előadás, amelyet a társadalmi mozgalmak és társadalmi struktúra nemzetközi bizottsága készített, a 19—20. századi európai kivándorlási mozgalmat tényszerűen elemezte és tipizálta. A referátum a 19—20. századi kivándorlást egységben tárgyalva, megkülönböztetett ún. kivető és szívó hatásokat, s ezeket motiváció szerint csoportosította (pl. vallási, politikai, gazdasági stb. indítékú kivándorlás). A szerzők (G. Bwpeux, Franciaország és S. A. Akrman Svédország) esetenként különös jelentőséget tulajdonítottak a szívó hatásnak, ami — állításuk szerint — néha nyomatékosabb magyarázata lehet a kivándorlásnak, mint a kivándorlók által elhagyott országban érvényesülő „kivető" tényezők. Ezt a svéd példával illusztrálták, hangsúlyozva, hogy Svédország, amely a 19—20. századi európai kivándorlási listán Írország és Norvégia után a harmadik helyet foglalja el (a 100 ezer lakosra jutó kivándorlók száma alapján), jórészt az amerikai szívó hatás folytán veszített lakosságából. A jóval több mint 1 millió svéd kivándorló közül ugyanis 200 ezer a második világháború után hagyta el hazáját, vagyis a második világháborút követően éppen a háborútól nem sújtott, viszonylag magas fejlettségi színvonalon álló Svédországból került ki a legtöbb kivándorló. A társadalmi mozgalmak és társadalmi struktúra nemzetközi bizottsága jól készítette elő a referátumot: számos olyan tanulmány állott rendelkezésre, amelyek az egyes európai államok kivándorlási mozgalmait tekintették át. Közöttük szerepelt Puskás Júlia tanulmánya a magyarországi kivándorlásról. A vitában felmerült kérdések közül említésre méltóak voltak a következők: a kivándorlást elősegítette, hogy az új világban letelepedettek tulajdonképpen zárt település-rendszerekben éltek és az óhazával kapcsolatban maradtak. Mindez ösztönzést adott a további kivándorlásra. Ezzel szemben sokan jogosan kifogásolták, hogy az alapvető gazdasági tényező nem kapta meg az őt megillető helyet. Sokan saját országuk problémáit feszegették, s voltak, akik felhívták a figyelmet napjaink migrációjára, valamint arra, hogy a kivándorlásnak szerepe van új államok ill. nemzetek kialakulásában. Többen rávilágítottak az Afrikából történő nagyarányú kivándorlás és az amerikai tőkés fejlődés összefüggéseire, valamint arra, hogy a rabszolgakemkedelem, az emberek elrablása Afrika elnéptelenedésében milyen nagy szerepet töltött be. Az utolsó nagy téma a harmadik világ fontos problémáival foglalkozott: Hagyományok és újítások Ázsiában és Afrikában címen, amelyet S. Kimbara japán historikus készített. A szerző az ázsiai és afrikai újkori történelem egyik lényeges és az elmúlt két évtizedben divatossá vált kérdését választotta. Az
