Századok – 1976
Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III
KEMÉNY POLITIKAI TEVÉKENYSÉ6ÉHEZ 471 ülni. Ezt elkerülendő olyan szituációt akart biztosítani, mely életerős közvéleményen alapszik és változik. Rendszerében a közvélemény mindennek a kiindulópontja és alapja. A törvény erejének fedezete is — s ez az ötödik megjegyzése s többek között a Hitel szelleme is érvényesül benne — a közvéleményben fogantatás, ami „kívül esik a közvélemény felfogásán vagy irányán, többire írott malaszt marad és végre nem hajtatik".57 , ami más szavakkal azt teszi, hogy csak a sokaság egyetértésén — s nem rendőri intézkedéseken — alapulhat a köznyugalom, a törvények funkcionálása és a fokonkénti előrehaladás. Kemény tehát sem elvileg — mint rendszere —, sem gyakorlatilag — mint tevékenysége igazolja -— nem tett káros engedményt: a feudalizmust felszámoló rend erélyes kimunkálásán fáradozott. Szívből jövő odahajlása a néphez, humanitása — melynek határozottsága csak a legnagyobb kortársai buzgal. mához mérhető -— teszi alakját rokonszenvessé és naggyá. Akkor volt — lett volna — nyugodt, ha vagyonos és független osztályok — a polgárság és a parasztság — előtt nyitotta volna meg a továbbemelkedés útját. E radikális reform érdekében buzdított, könyörgött és fenyegetett, ha kellett. c) Jelzések, üzenetek vétele nélkül nem bízott realista koncepció kialakításában, a korszellemhez simulás (engedelmesség) nélkül pedig új korszak létrehozásában. Reagáló és javítási készenléte nógatta és ostorozta a jámbor maradiakat, a feudális szellemű néptömegeket is szinte akaratuk ellenére mozgatni kívánta. A beavatkozás mértékének kijelölésében azzal az ellentmondással találkozott, hogy alkalmazkodni kénytelen ugyan a nép műveltségi szintjéhez („mit tűr el a nép míveltsége"), másrészt viszont a gyors lépéseket sürgető korszellem intése folytán a lehető legmesszebbre kell elmenni a reform-intézkedésekkel. A kettős szorításban megoldó tételként az első pillanatra meghökkentő „tekintélyre liajlás" elve kínálkozott.5 8 A többször leírt jellegzetes kifejezés mögött ama meggyőződés honolt, hogy a nép érezve pártfogóinak szakadatlan jóindulatát, pusztán tiszteletből is elfogad számára érthetetlen vagy a viszonyok ereje által csökkentett igényű vagy — s ezen van a hangsúly — a viszonyok ereje által megkövetelt terhes változásokat (mint például élettempójának, életstílusának átalakítása, a tanulás és a fejlődés elvének elfogadása; vö.: a Toldi estéje problematikájával), melyeket különben húzódozva vagy sehogy se engedne magára erőltetni (ld. a későbbi Ködképek a kedély láthatárán c. művét). Éppen e végső lehetőségekre is kiterjeszkedő tervezet húzza alá igen szemléletesen Kemény eltökéltségét: mindig az eredmény, sőt ha mód nyílt rá, nem is csekélyke eredmény kivívására koncentrált. Siker-imádata, melyet 1834 óta vádló és serkentő célzattal konokul ismételt, az adott helyzetből mindig a legtöbbet akarta kicsikarni, természetesen jól átgondolt stratégiával. d) Rendszerének negyedik determinánsát a viszonyok ereje alkotta, mely külső és belső hatalmi tényezők együttesét jelölte. Eszméi szoros szimbiózisban éltek; s így egyrészt a lemaradás behozására szólított fel, másrészt folyton lüktetett benne a veszély a kíhívott sors örvénylő bosszúja miatt. Nógatott, fenyegetett, lépésre kényszerített: Erdélynek — mint írta — „szünetlen szükség fejlődni, mint a tavasz zsendülése, különben alkotmányos szerkezetünk elsor" EH, 1842. dec. 2., vö.: EH, 1841. ápr. 13., ápr. 20., okt. 12. 58 EH, 1842. febr. 1.; ápr. 26.
