Századok – 1976
Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III
468 BAIILA GYULA hangnem-váltásában más okkal is számolni kell. Például azzal, hogy a sajátos erdélyi szituációban az arisztokráciától több függött, mint a többi kiváltságos féltől, s Kemény csalódott, mert határozottabb s önzetlenebb fellépést várt. Külön véleménye fenntartásában bizonyára közrejátszott az eltérő optika is: a kívülállók a Wesselényieket, a Kemény-grófokat, a Jósika Miklósokat, a Bethlen Jánosokat, a Gyulai Lajosokat, a Kemény Zsigmondokat, a Teleki Domokosokat és Lászlókat látták, Kemény viszont a moccanatlan maradiakat, kiknek szemében szálka volt egész újságírói tevékenysége. A Múlt és Jelen „haladó, helyesebben szaladó urak"-ról cikkezett, kik „sebesen vágtatva szinte forgószélként versenyezve kívánnak vezérelni", kiknek „dicső elődei" a „Jacobinusok"; de nemcsak a konzervatív hírlap, hanem a többi „lármaharangosok" fecsegése, sőt „jajveszéklési kiabálásai" miatt az Erdélyi Híradót bizalmatlanság vette körül. Az újság radikális szellemét végső fokon Kemény testesítette meg, s mint Bethlen Lajos gróf esete mutatta, minden ingerlő vagy „felforgató" cikket neki: a ,,pszeudo-báró"-nak tulajdonítottak, ő kapta a különféle díszítő jelzőket: „midőn én, kit nyargalva haladónak gúnyoltok", „közöttünk nyargalva haladók között", „nyargalva haladásunk miatt" stb.; és ő kapta a „lázzasztó" címet is. A vele szemben táplált közfelfogást dühkitörése árulja el: „Hanem hozzátok fordulok, hozzátok gazdagok, míveltek és gyanakodók, kik azt hiszitek, hogy kastélyaitok és uradalmatok után sóvárgánk, midőn a szegény kunyhója és rongyai mellett elandalodtunk."45 Álláspontja a dolgok természeténél fogva akkor is szemet szúrt volna főúri körökben, ha nem látszott volna oly radikálisnak. Kicsiny dolog, de jellemző, hogy bárói címét sem kihasználni, sem használni nem kívánta4 6 . (A sors iróniája, hogy karrier-hiány okozta állástalansága és cím-nélkülisége miatt „a báró" lett a titulusa.) Zúgolódó és háborgó ellenfelei — „saját pártfelei" — egyre hevesebben támadták, s mindaddig nem nyugodtak, míg a lap éléről el nem mozdították. b) A másik nagy élménykört — melynek tanulságai ott munkáltak későbbi korszakaiban is — szinte harsogó bizonysággal adta tudtul: „Tudatik, miként a társadalmi viszonyok nem állnak fenn szüntelen átalakulás nélkül"47 ; ugyanezzel a feltétlenséggel hirdette: az emberiség pedig minden akadály ellenére „halad céljai felé szünetlen".4 8 Változatos frazeológiai készlettel — korszellem, korigény, korkívánat, korszükséglet, az idő szava, az idő parancsa, sürgető szükség stb. — jelölte azt a mitikus hatalmat, melytől oly sokat remélt, s mely mindenütt az újonnan támadó érdekek humánus kielégítését követelte. A változásra ocsudás, illetve a várt fordulat közeli lehetősége lázba hozta, „fordulópont párkányán" érezte magát és nemzetét. S már első „értékezésében" 1842 elején mámorral öntötte szavakba, hogy: „Soha sem hirdet és teremt-é az idő új viszonyokat, nem mennydörögve mint a villám, nem rombolva mint a földingás, de súgva, mint a szellő s rejtve, mint a tavasz ihlete." « EH, 1842. jan. 25., febr. 11., ápr. 26., ápr. 29., máj. 20., aug. 5., okt. 18., nov. 29., dec. 23.; 1843. jan. 3.; Múlt és Jelen, 1842. nov. 4.; Benkő Samu: Kemény Zsigmond Naplója, Bp. 1974. 16. 46 A Vasárnapi "Újságot alapító Casino-tagok „címeiket a kor democratiai szelleme hatása alatt elhagyták, később azonban fölvették. 1848 és 1861 még kétszer ismétlődött ez a ruhadivatot utánzó át- és visszakeresztelkedés". Jakab Elek : Kolozsvár története. III. Bp. 1888. 821. " EH, 1842. 43. sz. 48 EH, 1842. jan. 4.
