Századok – 1976

Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III

KEMÉNY POLITIKAI TEVÉKENYSÉ6ÉHEZ 465 Pálffy beavatkozására, s a szavazatokon lemérhető hatás is mást mutat—, úgy a furcsa szcéna magában Keményben is valamiféle szégyenkezésfélét, zavart hagyott maga után, s máskor a megszokottól elütő megnyilatkozásoktól tartózkodott. Bár annak élménye is megrögződhetett lelkében, hogy kivételesen nagy pillanatokban hatással tud szólni; mégis inkább az előző érzés lett a meghatározó. Hirtelen felgyúló természete mindig hévvel adta át magát tárgyának és érzelmeinek, így rendkívüli túlzásokba esett; csak a lecsillapodás után találta meg a kellő mértéket. Robbanékony vérmérséklete ellen védekezésül kifejlesztette a fékező ösztönt s így később nyilvánosság előtt érzelmi kitöréseknek eredményesebben ellenállt —, s aztán e gátlásosság eluralkodása következtében is szónoklatai e hőfokot nem is érték el többet. Kemény és elvbarátai hitték, hogy Erdély így vagy úgy — véresen vagy önként — a korszellemhez alkalmazdodni kénytelen. Előbbi nevezetes beszédében ki is mondta: „S gondolják-e önök, hogy Erdélyt chinai fal választja el Magyarországtól s mi ott kivívatik és annyi élvet teremt, nem fog-e itt gerjeszteni vágyakat és agitációt?" E sejtést támasztotta alá előttük a közelmúlt történetének párhuzamos alakulása is. ,,Mi a testvérnemzet fölébresztésére az 1823-i év volt — fejtegette Kovács Lajos —, az lőn hazánkra nézve 1833. Az ezt 1834-ben követő országgyűlés egészen magán viseli az 1825-i magyar hongyűlés szellemi bélyegét"; „Az 1830-i magyar hongyűlés külsőségeiben is hasonlatokra találunk az e honi 1837-dikivel"; „Következett Magyar honban 1832, hol a törvényhozás föllépett a javítások pályájára és azóta számítjuk a magyar haladás korszakát. Hazánk e korszak küszöbére 1841-ben jutott. És itt meg kell állapodnunk a párhuzammal, ha sejteményeket nem akarunk írni valóság fejében."30

Keményben is élt a gondolat, hogy „Erdélynek egykori átalakulásában ugyanazon phasisok lépcsőin kell természet- és történetileg áthaladni",3

1

mint Magyarországnak. Helyzetmegítélésük főbb vonásaiban megegyezett.3

2

A summázó felmérések közül idézhetjük Szentivániét: „Szóljunk csak gyakorlatilag, hazánk kormánya egy nagyobb gépnek távolibb kis kereke, melynek rémi szabad játéka van ugyan, de általában kimért körben szokott forogni,"3

3

és Keményét: „Tekintsünk szét Európába, míg lesüllyednénk azon szempontra, honnan körülményeinket és teendőinket vizsgálni fogjuk, mintha néznénk egy magasztos drámából néhány jelenést, s aztán végig hallgatnánk paródiáját".34 Mégis ösztönöztetve a „fejleménydús" lehetőségtől, az 1841-es országgyűlés idején merészen vállalta az úttörők szerepét. Vezércikkeiből mihamar kitetszett, hogy^ átgondolt politikai krédóval rendelkezik, nem a pillanat improvizátora: „Én a doktrínák megcsontosult pártolója -— hangoztatta — nem vagyok. S mégis szükséges óvatosság mellett előszeretettel viseltetem az elméletek iránt és rossz jelnek tartom, midőn egy nemzetben divattá válik azon rivalgás, hogy a gyakorlati élet kinevet minden theoriát. Hiszen mi egyéb az elmélet, mint tapasztalás által szabály alá vont gyakorlat? És a gyakorlat más-e, mint alkalmazott elmélet?" Következetesen szembeszállt a tangyártókkal — kik a végrehajtás lehetőségéről feledkeztek meg 30

EH, 1842. jan. 14. 31

EH, 1842. jan. 4. 32

Nemzeti Társalkodó, 1841. aug. 6.; EH 1842. febr. 4., febr. 8., jún. 10.; 1843. ápr. 18. 33

NT, 1841. II. 10. sz. 3ä EH, 1842. máj. 20.