Századok – 1976
Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III
466 BAIILA GYULA —, de különösen azon esökönyősökkel, kik minden újat idegenmajmolásnak minősítettek. Igényessége éppen abban mutatkozott meg, hogy nemcsak az elmélet emberének tartotta magát, hanem a gyakorlati élet dzsungelében eligazodónak is: végső fokon a szükséges és halaszthatatlan újítások érdekében az elmélet és gyakorlat helyes kialakítását fundamentális követelménynek ítélte, csak így remélt győzelemmel bíztató frontot nyitni a maradiság ellen a bonyolult külső-belső feltételek között. Sajátos eszmevilága kulcsfogalmai révén deríthető fel leginkább. Kiindulási pontnak saját nyilatkozata kínálkozik: „Kérdezzük, mit tűr el a nép míveltsége, mit igényel a kor és a humanitás szava, mit javainak viszonyaink, és ezen hármas tekintély befolyása közt fogamzott cikkeink bírandnak jövendővel."35 Feltűnő, hogy a humanitás parancsát és a „fejledező kor" követelményrendszerét azonosította; feltehetőleg azért, mert ifjú korától kezdve — mint jelenleg is — e két erő egymással összeforrva hevítette; mégis felfogásrendszere valójában négy tartópilléren emelkedett. a) Humanitása és népszeretete kiállásaiba pátoszt vitt: soraiban a felháborodás szenvedélye mindig ott csillámlott. íme: „a kor követeli", hogy ,,a hűbéri bilincsek tágít-tassanak, mert egyénnek és millióknak lélekzelni kell"; „Van egy ügy, melyért hőn dobbant meg minden jobb alkotású honfi melle, s rögtön elintézését aggodalmas kétséggel sürgeté ... Ez ügy a jog és birtoktalan tömeg jövendője"; e rend „csak a kiváltságos osztály számára von védbástyát és erős sáncokat: nagy tömeg van malasztjain kívül helyezve"; „Vagy türkőzzék viszont a rustica manus, építsen számotokra nagyszerű hidakat, ásson csatornákat, szabályozza a szilaj folyamot, melly tőle semmit el nem rabolhat"; „De fogjuk-e örökké tűrni lábaink alatt ezen élő zsámolyt, melly fájdalmával fizet magasságunkért?"; „Mi pedig azzal tartunk, hogy adózzék az, kinek rendszerint sem vagyona sem jövedelme" ; „A paraszt továbbá is rongyai közt maradna és számlálná az egyiptomi rabság esztendeit"; „Ezen zsákmánylást gátolni a törvényhozás tiszte"; és végül még egy idézet: „Mi törekvénk a néptömegnek felnyitni a jólét és vagyonosodás határsorompóit, és a személynek védelmet, az iparnak jogokat, a kiképzettségnek hatáskört szerezni, hogy idővel millióit vezethessük biztosan és belrázkódások nélkül az alkotmány minden sáncaiba."36 További példák nélkül is kitetszik, hogy a népről szólva mondatai átmelegednek; s a lobogás, mely az egymás mellé rendelt áradó felsorolásokban, súlyos szavak és megrázó metaforák — „élő zsámoly" — alkotásában mutatkozott, minden olvasót meggyőzhetett arról, hogy olyan publicista jelentkezett, aki nem szükségből vagy taktikából, immel-ámmal állt ki a nép mellett, hanem belső meggyőződésből. A „népügy-barát" kifejezések hőfokát csak emelte, hogy a „szövegkörnyezet" megtelt arisztokrata-ellenes támadásokkal. Oly hévvel mennydörgött ellenük, mint korábban az oligarchák ellen. A mágnás-ivadék megrótta a főúri elődöket, mert „a század zordon szelleméhez is mérve, eléggé gyöngédek nem voltak a néptömeg iránt"; mert „basáskodási vágy" vezette tetteiket, mert „édes anyai nyelvünkön szerkezeti törvényeink többnyire a szökevény jobbágyok felkereséséről rendelkezik".3 7 35 EH, 1842. ápr. 1. 36 EH, 1842. jan. 11., febr. 1., jún. 3., jún. 7., jún. 10., jún. 17., okt. 4., stb. 37 EH, 1842. febr. 15., szept. 16.
