Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

A DIPLOMAS ÉRTELMISÉG OROSZORSZÁGBAN 457 veszítenek elsősorban a papfiúk javára. Arányuk ezután stagnál a század utolsó éveiig. A papfiúk térnyerését gyors visszaesésük követi (kb. 15%) a 70—80-as évtized fordulóján, helyüket elsősorban és tartósan a kispolgárok, ideiglenesen társulva a kereskedők, s egy apró nekilendüléssel a parasztok veszik át. A századvégen ismét a nemesek és hivatalnokok özönlenek az egyetemekre, hogy 1905 után újra, még nagyobb visszaesésük tanúi lehessünk (kb. 12%). A megürült helyeket a kispolgárok és a parasztok foglalják el. Az értelmiségivé válás korlátok között felszabaduló lehetőségével tehát először a tradinemesek és hivatalnokok papság tiszteletbeli polgár és kereskedő (1855: csak kereskedő) kispolgár, vegyesrendű, kézműves (1855: csak vegyesrendű 1900: 2.gildes kereskedők is, kézműves nem 1913: kispolgárok, céhesek) parasztok, kozákok (I855: parasztok) cionálisan szellemi foglalkozású papság gyermekei igyekeznek élni, majd a burzsoázia és a kispolgárság fiai, s csak egy történelmi korszakkal megkésve, a felbomló parasztság. A városi és paraszti elemek közé iktatódik a széthulló nemesség önmentési kísérlete. Ha a változó arányokat a diákság növekedési dinamikájára vetítjük, az is láthatóvá válik, hogy mennyiségi értelemben mindegyik csoport folyamatos növekedésével kell számot vetnünk. Ez tehát azt jelenti, hogy a leginkább dinamikusan előretörő kispolgárság és parasztság az egész kapitalizmus korában nem feltétlenül a nemes- és hivatalnokifjak rovására, legfeljebb a rohamosan szaporodó és általuk szabadon hagyott helyek betöltésével intellektualizálódott. Néhány általános érvényű kiegészítést szeretnénk még tenni az egyetempolitika szempontjából. Egyrészt azt, hogy a cárizmus oktatáspolitikája kifejezetten antiintellektuális volt (!): gondoljunk itt III. Sándor nevelőjének,