Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

456 KÖVÉÉ GYÖKGY alapvetője (Pazuhin 1885-ben !) sem tartotta lehetségesnek.92 Ez a kiegyenlíthetetlen egyensúlyhelyzet tette szükségessé 1905 után egy permanens forradalmi folyamat megvalósulását. A sztolipini rendszer tovább lavírozott az „egyesült nemesség" és a burzsoázia felső rétegei között,93 de a 442 képviselőből a III. Dumában 154-et kitevő s így vezető frakciónak számító októbristák társadalmi bázisa is azt mutatja, hogy egyidejűleg burzsoá és földesúri pártként funkcionáltak.94 A tehetős parasztokra támaszkodás ugyanakkor a különböző korszakok feladatainak egyidejű felvetődését jelzi Oroszország 1380 1900 1910 1916 (L) _(KGy) kispolgárok, vegyesrendüek: tiszteletbeli polgárok, kereskedők: parasztok és kozákok: (1836, 18«, 1855. vegyesrendüek (1836, 1844,1855: kereskedők) (1836, 1844, 1855: parasztok) 1880 . és kézművesek 1910,1913,1916 kispolgárok, céhesek) 1. ábra esetében. Fennmaradt, majd átmenetileg megerősödött a még akkor sem nyugat-európai értelemben vett abszolút monarchia, amely végül következetlen lépéseket tett a polgári monarchiává válás felé is. A korruptságáról hírhedt bürokratikus apparátus szorításában azonban „a polgári társadalom kezdetleges és kocsonyás"95 maradt, s ez Kelet-Európán belül is elsősorban Oroszországra jellemző sajátosság. A szovjet és saját kutatások alapján összeállított összegző ábrák (ld. 1.— 2. ábra) szemléltetik a diplomás értelmiség társadalmi forrásainak belső arányváltozásait, a diákság dinamikáját is figyelembe véve. A rendi statisztika anakronizmusa ellenére is felismerhetők a fordulópontok az egyetemi hallgatók származás szerinti összetételében. A nemesek és hivatalnokok első viszonylagos visszaszorulása a jobbágyfelszabadítás után következik be, mintegy 20%-ot 92 Uo. 94-95. 83 Je. D. Csermenszkij : Carizm i tretyeijunszkaja duma. Voproszi Isztorii. 1973/]. 47. 94 Ja. Ja. Avreh: Sztolipin i tretyja duma. M. 1968. 10. 95 A. Gramsci : Politikai harc és katonai háború. Filozófiai írások. 1970. 322.