Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
A DIPLOMÁS ÉRTELMISÉG OROSZORSZÁGBAN 447 jobban kiépített közoktatási hálózat,5 3 s igen alacsony volt az analfabetizmus is: 1897-ben ,,Esztoniában" 22,3%, aki nem tudja a családnevét aláírni.54 Az oroszosítás ellen pedig a magánisicolák széles hálózatával védekeztek, amely 1905— 1907 után már elsősorban az észt, lett lakosság oktatását végezte.5 5 Ilyen körülmények között érthető, hogy a paraszti „rendűek" aránya már 1881-ben is 7,1%, 1886-ban 8,7%, 1902-ben 10,6%, s 1913-ra 22,1%-ra növekszik. Az orosz birodalomhoz tartozó Lengyel Királyságból, a varsói tankörzetből került ki 1887-ben a varsói egyetem diákjainak 88%-a.5 6 Az egyetemisták társadalmi összetételére a nemesség és kispolgárság nyomta rá alapvetően a bélyegét. Míg 1881-ben a nemesifjak aránya 63%, a kispolgároké és vegyesrendűeké 22,4% volt, 1886-ra egyfajta kiegyenlítődés állt be (nemesség: 45,6%, kispolgárság: 45,0°/o ). A nemesség leszármazottainak visszaesése és stagnálása párhuzamos az oroszországi folyamattal, egészen 1905-ig. Inkább abban rejlik a sajátosság, hogy az örökletes nemesek gyermekei a személyes nemesek és hivatalnokok fiainál nagyobb számban képviseltetik magukat, bár ebben is megindul a kilencvenes évek végétől valamiféle kiegyenlítődés, feltehetőleg az oroszítás hatására (1898: 26,4% — 11,4%, 1904: 23,5% — 21,7%). Ha a fenti társadalmi sajátosságok okát keressük, elsősorban Varsó társadalmi szerkezetének rendi képére kell utalnunk az 1897-es összeírás alapján: Oroszországban itt a legmagasabb az örökletes nemesek aránya (7,1%), akik a 19. század folyamán költöztek be folyamatosan, s a kispolgároké (61,3%).51 Ez utóbbi kategória mögött kell keresni azokat az egykori kis- és középnemeseket, akik már az 1864-es reform előtt elvesztették minden kapcsolatukat a földbirtokkal és a nemesi életformával. Ez a két pólusra kihegyezett lengyel városi társadalom sajátos tükre azoknak a feudális maradványoknak is, amelyek továbbéltek a birodalom egyik legfejlettebb textil- és nehézipari körzetében. Egy társadalmi struktúrában élt a fenti két kategória az egyre szaporodó orosz bürokratákkal, a zsidó és német nagyburzsoáziával s a lengyel és ukrán parasztsággal.58 Rendkívül alacsony maradt a parasztok aránya az egyetemen (3—4%). Az 1905-ös egyetemi sztrájk után három évre bezárják a varsói egyetemet, majd elárasztják az intézményt a szeminaristák (1912-ben: 51%), A lengyel egyetem ekkor már csak egy az oroszországi egyetemek közül, mesterségesen eltorzított szociális összetétellel. 1908 után itt is megszaporodnak a paraszti rendűek (1912: 11,8%), ami megfelel az összoroszországi fejlődési menetnek. Az ekkor már fejlett iparral rendelkező terület és a lengyelek elől otthon elzárt hivatali pályák azonban további kielégítetlen igényeket jelentenek. A lengyelek már a nyolcvanas-kilencvenes években megjelentek kisebb csoportokban a francia, svájci, belga egyetemeken. A lengyelek külföldi felsőfokúképzése azonban „1905 után öltött tömegjelleget". Liège-ben különösen három pályára orientálódtak: 1. műszaki, 2. társadalom-és természettudományos, 3. kereskedelmi foglalkozások felé,59 ami azt is mutatja, hogy az otthoni szükségletek kielégítését kívánták (mert csak így lehetett) ezen az úton megvalósítani. 53 H. Seton-Watson : The Russian Empire 1801 — 1917. Oxford. 1967. 477. 51 Isztorija Esztonszkoj SzSzSzR. Tallin. 1958. 292. 55 Isztorija Latviszkoj SzSzSzR. 239 és Isztorija Esztonszkoj SzSzSzR. 367. 56 Zsurnal . . . 1887/11. 10. 57 Ivanov : i. m. 316. 58 Seton-Watson: i. m. 488—499. 59 Jan Hulevitz: Studia Polakow w universytecie w Liège w latach 1880 — 1914. Kraków. 1969. 12. 3*
