Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
448 KÖVÉÉ GYÖKGY Külön egységként tárgyaljuk a dél-oroszországi egyetemeket (Kijev, Ogyessza, Harkov), amelyek azonban jellegzetességeikben egymástól is jelentősen eltérnek. Vonzásterületét tekintve a leghomogénebb a kijevi egyetem: 1888. jan. 1-én a hallgatók 72%-a a kijevi, 10%-a az ogyesszai tankerületből származott. Ugyanakkor Ogyesszába 53% jön a helyi tankerületből, 16% a kijeviből és 12% a kaukázusiból ( !). A harkovi diákságnak mindössze 42%-a került ki a helyi tankerületből, 22%-a az ogyesszaiból, 13%-a a kijeviből és 9% a kaukázusiból.6 0 Nemcsak a sokfelől, de egy vidékről verbuvált diákság teszi sajátossá ennek a tájnak az egyetemeit, hanem az is, hogy heterogén az egyes területek társadalmi szerkezete is. Oka ennek, a középkori történelem változatossága mellett az is, hogy e területek a kései középkortól kezdve, nem egyszerre, hanem egyre vastagodó kéregként fokozatosan rakódtak az orosz birodalom köré, de tényleges, gazdasági birtokbavételük a 19. század második felétől, a tőkés termelés szükségleteinek következtében folyt. Gondolhatunk itt a déli fémfeldolgozó iparvidékre, a bakui kőolajra, de a Fekete-tenger északi partvidékén széles sávban kibontakozó „amerikai utas" kolónus-paraszti fejlődésre is. A mai Ukrán SzSzK területén a korszakban meglehetősen alcsony a kulturális szint: 1897-ben a 9—49 évesek között 24% az írástudó.6 1 Az összlakosságnak 13%-a élt 1897-ben városokban, s a városi lakosság 35%-a 4 nagyvárosban (Ogyessza, Kijev, Harkov, Jekatyerinoszlav) tömörült62 , ami a vidék agrárjellegét és a koncentrálódó városi lakosság mellett a közép- és kisvárosok jelentőségét mutatja. Az itteni egyetemek — szemben a korábban tárgyaltakkal (Pétervár, Moszkva, Varsó) — nem az iparvidékek centrumaiban alapíttattak, hanem mintegy körülölelik a déli ipari körzetet. A társadalmi összetétel szempontjából azt mondhatjuk, hogy míg Kijev a központi egyetemekkel is mutat rokonságot, s Harkov a belső-oroszországi, volgamenti egyetemek felé közvetít, a dél-oroszországi vidék sajátosságait az ogyesszai egyetem tükrözi legkarakterisztikusabban. A kijevi egyetemen mindvégig magasabb az országos átlagnál a nemes és hivatalnokfiúk aránya (1886: 51,7%; 1902: 54,6%), s az 1912-es adat tanúsága szerint ez a csinovnyikok túlsúlyából következik: örökös nemesek 7,7% — személyes nemes és hivatalnok: 32,7%. Bár a hatvanas évektől számuk állandóan emelkedik, arányuk a nyolcvanas évekre mélyen az átlag alá zuhan Harkovban (1865: 71,2% —1886: 41,2%) és Ogyesszában (1886: 65% — 1885: 38,7%)63 , ezt a kilencvenes évek fokozatos előretörése követi (Harkov: 1902: 48,7%; Ogyessza 1903: 47%), majd 1905 után óriási hanyatlás figyelhető meg (Ogyessza: 1912: 30,9%, Harkov: 28,5%). Míg a nyolcvanas években mindenütt átlagszinten szerepelnek a tiszteletbeli polgárok és kereskedők leszármazottai (legmagasabb Harkovban: 1886: 13,4%), az 1900-as évek elején Ogyesszában (1903: 4,7%) és Kijevben (1902: 5,2%) jelentősen visszaesnek, s csak Harkovban tapasztalható növekedésük (1902:17,1%), ami itt az iparvidék közelségének hatása egyrészt, másrészt az 1887-es tandíjemelés nyilvánvaló következménye.04 1912-re aztán mindenütt az országos átlag áll helyre (Kijev: 13,1%; Ogyessza: 12%; Harkov: 10,6%). A kilencvenes években a nagypolgári elemek 60 Zsurnal . . . 1889/4, 5, 6, 26, 22, 61. 61 Isztorija Ukrainszkoj SzSzSzR. Kijev. 1969. I. k. 508. 62 Uo. 464. 63 Az 1860-as évekre vonatkozó adatokat ld. Harkovszkij goszudarsztvennij unyiverszityet A. M. Gorkovo za 150 let. 1955. 71. Ogyeszkij unyiverszityet za 75 let (1865—1940). Ogyessza. 1940. 9. 64 VI. P. Buzeszkul : Isztorija Harkovszkovo unyiverszityeta 1884 — 1904. Harkov 1905. 64.
