Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
446 KÖVÉR GYÖRGY gárság esetében. A világháborúig arányuk 22—24% között mozog, s csak a diákmegmozdulások éveiben zuhan számuk 20% alá (pl. 1900, 1902), hogy a következő évben aztán ismét helyreálljon az egyensúly. Az országos tendencia jellemzi a paraszti rendűek sorsát, bár már — Pétervárral szemben — 1894-ben is 5,5%-ot jelentenek, de rendszeres növekedésük csak 1906 után indul meg, s arányuk 1912-ben éri el a 11,1%-ot (kozákok nélkül), ami ugyanakkor valamivel az országos átlag mögött marad. Moszkva esetében a paraszti rendű beáramlás mögött nem feltétlenül gazdagparasztot kell keresnünk, hanem a textilipari vagy kereskedőburzsoáziának kis vagy közepes képviselőit is. A két központi egyetem után a peremvidékek vizsgálata következik. A Baltikum egyeteme: a derpti, majd jurjevi egyetem, aligha tekinthető egyetlen nemzet (észt) felsőoktatási intézményének ekkoriban. Egyrészt a korabeli közigazgatás szerint Jurjev (ma: Tartu) nem az észt kormányzósághoz tartozott, hárem az ún. Livóniához, amelynek déli részén a parasztok lettek, északi részén észtek voltak. Másrészt ,,a Baltikum 3 kormányzósága történetileg kialakult kulturális és társadalmi sajátosságaival egy oszthatatlan vidéket alkot".46 Az 1880-as években innen kerül ki az egyetemi hallgatók kétharmada. A nemesség aránya, ami itt elsősorban a balti német bárókat jelenti, rendkívül alacsony: 1881-ben: 35,9%, 1886-ban: 34,8%. Jóval országos átlag fölött van a tiszteletbeli polgárok és kereskedők aránya: 1886-ban: 23%, s jelentős a kispolgárok és vegyesrerdűek képviselete is (1886: 22,3%). Joggal tartja tehát Lejkina-Szvirszkaja „polgári típusú egyetemnek".47 A nyolcvanas évek végén nekilendülő oroszositás (amelyet másként értékel a szovjet történetírás itt, mint másutt, amennyiben a német nemesség és kultúrája ellen irányult),4 8 azután főként ezeket a rétegeket veti vissza az egyetemen, miközben a kilencvenes évek második felében egy cári rendelet megnyitja a szeminaristák előtt a másutt zárva tartott kapukat, s benyomulásuk deformálja a diákság összetételét (1886: 6,8% —1902: 44,6%!) így az adott periódusban jelentős városiasodás ellenére (lett területeken 1897: 29,4% — 1914: 40,3% a városi lakosság aránya49 ) az egyetemen a nagypolgári elemek komoly visszaesése, majd stagnálása a jellemző (1902: 11,3; 1913: 11,2%), s a kispolgárság újrafeltöltődése (1902: 15,6% — 1913: 23%), ami a nyolcvanas évekhez képest ugyanakkor nem jelent fejlődést, így a túlnyomórészt német földbirtokos és várcsi elemek gyermekei külföldi, főleg németországi egyetemekre kényszerülnek. Míg ,,az 1880/81-es tanévben 204 orosz alattvaló tanul németországi egyetemeken, 1891/92-ben már 407" s a növekedést a korabeli történész is az 1884-es szabályzat mellett „a derpti egyetem átszervezésével" magyarázza.50 Egyedül a paraszti rendet nem érinti az átszervezés, akik észtek vagy lettek lévén, nem mennek szívesen külföldre sem tanulni. Bár épp a balti kormányzóságokban a legnagyobbak a latifundiumok,5 1 a földközcsség hiánya s a korai jobbágyfelszabadítás, korán megerősít egy gazdagparaszti, bérlő réteget is.52 Itt volt Moszkva és Pétervár mellett a leg-46 Csetvjortij (obegyinyityelnij) szjezd RSzDRP 1906, április. Protokoli. M. 1959-416. MM. Borogyin—Gruzenberg hozzászólása (a rigai alapszervezet bolsevik delegátusa). 47 Lejkina-Szviszkaja : i. m. 66. 48 Vő. Zajoncskovszkij : i. m. 122. 49 Isztorija Latvijszkoj SzSzSzR. Riga. 1966. 303. 50 V. A. Csumikov : Szovremennije nyemeckije unyiverszityeti. Zsurnal... 1896/12. 310. 61 Isztorija SzSzSzR. VI. к. M. 1968. (1906-re vonatkozó térkép). 62 Niederhavser E.: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bp. 1962. 209.
