Századok – 1976

Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III

426 SZÉKELY GYÖRGY Áttekintve a magyar, lengyel, morva-cseh belső fejlődés fő vonalait a törzsektől a népig, államig vezető úton, nemcsak a párhuzamos fejleményeket kell kiemelnünk, hanem hangsúlyoznunk kell, nem elkerülhető a három államfejlődés összefonódó szálainak kibogozása, felfejtése sem. Már a párhuzamos fejlemények kronológiájából is szembetűnő: nem a magyar törzsek vertek le, zúztak szét fejlettebb népeket, kikristályosodottabb szervezeteket. Ilyen minőségi különbség nem állott fenn a magyar és a nyugati szláv szervezetek fejlődési szintje között. A nagymorva birodalom fejlődése és felbomlása körül sűrűsödnek az összefonódó kérdések. I. Szvatopluk (871—894) és II. Mojmir (895— 906) uralomváltása jelenti azt a törést, amely maga után vonja a belső szétesést, amihez a külső bonyodalmak fellángolása kapcsolódott. Már bizonyos történeti távlatból Thietmar a nagymorva fejedelemről, Szvatoplukról is ír, egyúttal rámutatva a nagymorva és a későbbi cseh állam összefüggésére. Thietmar szerint ugyanis a csehek ,,Zuetepulc herceg uralkodása idején egykor a mi uraink voltak". (Azaz a morvák uralkodtak a keleti frankok fölött, illetőleg a cseheket a morvákkal azonosnak tekintette.) A német író azt sem titkolta, hogy Szvatopluknak a németek ősei évenként adót fizettek, s egyúttal megemlíti, hogy Szvatopluknak püspökei voltak az ő vidékén Marierunh&n. (Marierun Morvaországnak felel meg.) Ez a még ennyivel később is keserűen felemlített morva fölény a keleti frankok fölött vonta maga után a német— magyar kapcsolatok kialakítását a morvák rovására Szvatopluk uralma végén és halála után. Ennyiben estek egybe a keleti frankok morvaellenes harcaival, csehországi hatalmi igényeivel a magyar honfoglalás előcsatározásainak is felfogható nyugatra törések Arnulf szövetségében; akadt klerikális magyar történetíró, aki ebből a német—magyar szlávellenes szövetség hagyományát eredeztette. A belső tényezőre — a dinasztikus vetélkedésre — Regino prümi apát krónikája utal Szvatopluk morva szláv király (Zuendibolch rex Marahensium Sclavorum) halála után fiai szerencsétlen uralmát tárgyalva. De nemcsak a tőle nyomban felemlített magyarok jelentették a morva birodalmat kívülről pusztító erőt, hiszen Liutpold karantániai, pannóniai és nordgaui őrgróf és Arbo keleti őrgróf is beavatkoztak a Szvatopluk fiai közötti viszályba, 898-ban. A morva birodalom maradványaival, a romjain kialakuló cseh állammal szemben igazgatott Liutpold gaukat a dunai, a cseh határon, ezért szerepel 903-ban a csehek hercege, helytartója (dux Boemannorum) címmel. A 900—906. évek között végbement tehát a nagymorva birodalom agóniája. Ennek természetes velejárója, egyben a magyar honfoglalás következménye, hogy a szlovákok ősei elszakadtak a cseh-morva fejlődéstől. Mindez azonban már közömbösen érinthette a keleti frankokat, akik számára már fontosabb volt a cseh terület feletti befolyás, a kialakult kereskedelmi utak rajtuk keresztül nyitva tartásai A nagymorva birodalom bukása esztendeiben keletkeztek a nagyfontosságú gazdaságtörténeti forrást alkotó duria-táji raffelstetteni vámfeljegyzések, amelyek szintén fényt vetnek a szlávok különböző csoportjaira. Szó esik ugyanis a 903—906. évre tett vámjegyzékben a következő elemről: ,,Sclavi vero, qui de Rugis vei de Baemanis mercandi causa exeunt." Az, hogy a második említett elem, akik kereskedni jönnek Raffelstetten vidékére, a csehek, kétségtelen. A másik kereskedő szláv elem, a rugiak közül jövők általánosan elterjedt (német, cseh, lengyel) felfogás szerint az oroszokat jelenti. (Magdeburgi Adalbertnél a Rugi = Russi, Rusci.) Szó esik továbbá a vámjegyzékben olyan dunai sószállító hajókról is, amelyek a morvák piacára {ad mer cat um Marahonim) mennek. Ezzel szemben a cseh és orosz szlávok a szóbanforgó ausztriai