Századok – 1976

Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III

TÖRZSEK ALKONYA - NÉPEK SZÜLETÉSE 423 közötti összefüggést próbálták a lengyel irodalomban külön törzsek hasonló nevének feltevésével is, egy törzs északról dél felé vándorlásával is feloldani azok, akik a Lendizi-1 Nagy-Lengyelországba helyezik. A keleti lokalizálást támogatják hívei a Nyesztor-krónikának a lengyelekre vonatkozó Ljachy szereplőivel a 10. századból. Itt azonban hangtani nehézségek, világos különbség zavarja a nevek azonosítását. Az azonosság hívei viszont összekötő területi elemet látnak a Bíborbanszületett Konstantinos Dicyke folyóelnevezésében, amelyet szövegromlásként fogva fel a Visztula Licyke törzsbeliek területén átfolyó szakaszaként értelmeznek. Német forrásban fordul elő a lengyel államalkotó fejedelem, I. Mieszko uralma alá vetett szláv Licicaviki törzs. A nyugati és keleti források elnevezései közül a magyar nyelvbeli népnév a görög forrás hitelét megerősíti és a keletebbre eső lokalizálásokat is támogatja. Németh Gyula tudománytörténeti jelentőségüként tartja számon a népnév eredetének megfejtését. A lengyel népnév régebbi magyar alakja ugyanis lengyen volt. Ezt a modern lengyel kutatás is a Lçdzian alakból vezeti le. A keleti lokalizálást alátámasztja még a lengyelek népnevének litván alakja (lenkai). Az orosz, magyar, litván névalakok mutatják, hogy a népnév beléjük nem a végül is államot alkotó, törzseket egyesítő győzelmes törzs nevéről kerül át, hanem a velük közvetlenebbül érintkező törzséről.9 A már idézett prágai püspökségi oklevél (1086), annak nyugati és északi határait lezárva, archaikus elemeket vagy hagyományokat őrzött meg, cseh törzsneveket említve. Névanyaga mindenesetre megelőzi a cseh állam korát, a nagymorva birodalom befolyási övezetébe tartozik. E törzsek bonyolult világából emelkedett ki a nagymorva birodalom, majd annak egy részén a cseh állam. Az ezeket alkotó szláv törzsek (tribus) emlékét megőrizte a prágai Kosmas krónikája, a mitikus előidőkbe téve. Ebben a két forrásban szerepelnek a Cechové Középcsehországban a Vltava bal partján; a Dúdlebové, Dúdlebi Délcsehországban ; a Volynané, Volynë a délnyugatcsehországi Volyné környékén; a Netolici, Netolice; Domazlici; a Glomaci a Modla felső folyása mellett; a Lemúzi a törzsek északi határán; a Lucané, lucánok, Luzane az Éger mellékén, 2atec vidékén; a Sedlicané, Zedlici, Zedlza Nyugat-Csehországban; a Chebané, Hbané Cheb vidékén; a Litomërici, Liutomerici; a Dëcané, Dazana északon; a Zlicané Kourim vidékén; a Chorvaté, Charváti, Charvátci, Choruati et altera Chrowati északkeleten; a Psované, Pasouane Melnik környékén; a Golasici a morva Sziléziában. A nyelvtudományi és régészeti kutatás nem találta nyomát valamilyen nyelvi vagy anyagi műveltségi különbségnek a különféle cseh törzsek között, mégsem tagadható, hogy ezekben a törzsekben egykori etnikai egységeket kell látnunk. Önálló szerepük ideje bizonytalan, hiszen nevük a 9. század előtt nem merül fel a forrásanyagban. Bizonytalan 9 Witold Hemel: La naissance de la Pologne 50 — 52, 68, 70 — 71, 74; Kapronczay Károly : Hogyan került a magyar nyelvbe a „lengyel" megnevezés . . . (Élet és Tudomány, 1971. X. 15.) 2014; Péter Király : Zur Frage der ungarischen Lehnwörter in den slawischen Sprachen (Congressus tertius internationalis fenno-ugristarum Tallinae habitus 17 — 23. VIII. 1970 Pars I Acta Linguistica) 619 — 620; Aleksander Oieysztor : Les origines de l'État polonais 68, 75 -76; Henryk Lowmianski : Les recherches sur l'histoire du moyen âge jusqu'à la fin du XVe s. au cours vingt années de la République Populaire de Pologne (La Pologne au XIIe Congrès International des Sciences Historiques à Vienne. Warszawa, 1965) 176; Karel Ilorálek : Bevezetés a szláv nyelvtudományba 47; T. Ladogárski: Slowianie w IX wiekii (falitérkép); Herbert Ludat: An Elbe und Oder um das Jahr 1000. 133; Németh Gyula: Tliúry József 1. tag emlékezete (Bp. 1934) 20; Henryk Kapiszewski : Najdalszy zasiçg wladztwa pierwszych Piastów na poludnie od Karpat do Castrum Salis po Czersz (Acta Archaeologica Carpathica. Tom. III. 1961. Fase. 1 — 2.) 150.