Századok – 1976
Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III
422 SZÉKELY GYÖRGY delme. Visszatekintőleg a vitatott hitelű prágai püspökségi oklevél (1086) is szól a horvátokról: Chrouati et alteri Ghrovati.1 Ha a horvátok esetében egyazon törzs részeinek szétszóródását és önállósult fejlődését, illetve az északon maradt szórványok más népek alkotóelemeként való beolvadását kell feltételeznünk, nem így áll a helyzet a lengyel nép nevét saját nyelvén és számos szomszédjánál megadó törzsnév, a polánok esetében. A Nagy-Lengyelországban és a Kievi Oroszországban előforduló polán törzsek távoleső területek hasonló névalakulását jelzik, nem a törzsi összefüggést. A polánok Warta és Visztula közé eső törzse foglalkoztat itt bennünket, akiknek területére esik számos feltárt fejedelmi központjuk (Poznan, Gniezno, Lednica-tavi Ostrów, Kalisz). A polánok nyitották meg más törzsi vezetésű előzmények után a lengyel államalakulás útját, immár a feudális társadalmi formáció keretében, bár ugyancsak törzsi méretű állammal. A polánok expanziója összefügg névadó foglalkozásukkal, lakóterületükkel. A szántóföldek (pole) lakói ők, akik már földművelőként telepedtek meg, akiknek már számos itteni erősséget lakó vezetőrétege feudális volt. Az államalkotás fontos mozzanata volt a 988—990. években Krakkó elfoglalása és ezzel a Polanie törzsbéliek vezetésével törzsekfeletti állam létrehozása. S így ment át a vezető törzs neve a kialakuló uralomra, államra, országra (Querfurti Brúnónál dux Polanorum, terra Polanorum; Wiponál Bolizlaus Sclavigena dux Bolanorum; Polania-Polonia). Mindez a törzsek integrációját jelenti a lengyel fejlődésben, azonban ez még nem zárult le a 11. század első negyedével. Jelzi ezt Mazóvia lázadása ós a Polanie törzsbéliek lakta területek cseh, pomerán, porosz, litván pusztítása.8 A lengyel államalakulással szoros közelségben, kapcsolatban álló magyarság azonban nem a polánok törzsnevéből alakult népnevet vette át, hanem más törzsre — a honfoglalás előtti időre — megy vissza a magyar lengyel népnév. Ennek szerepe lehet a névadó törzs lokalizálásában is. A Bajor geográfus a 9. századi viszonyokat ismertetve ír a Lendizi 98 civitas-á,ról. Ez a tekintélyes törzs a lengyel történeti irodalomban mint olyan korábbi törzs is szerepel, amely éppen szántó földművelésre áttéréssel elvesztette volna nevét, amelynek helyébe lépett volna a polán. Ezt a feltételezést próbálták — számomra nem meggyőző módon — helynevekkel is alátámasztani, mint Lqd és Ostrów Lednicki. Ezek alapján kikerekedik az a törzsi határ, amelyen belül később a polánok éltek. Ezt a hipotézist más lengyel irodalom elveti és a Lendizi törzsét Sandomierz északi, északkeleti környékére lokalizálja. Ezek a lendzánok (Lçdzianie) esetleg a vislán fejedelem uralma alatt éltek egyideig. Más felfogás még keletebbre, a Bug folyó tájára lokalizálja ezt a törzset. A 10. század közepén író Bíborbanszületett Konstantinos szól erről a törzsről a Kievi Oroszország szomszédságában, függésében Lendzanenoi, Lendzeninoi néven. A két név ' Aleksander Oieysztor : Les origines de l'Etat polonais 76; Witold Hensel : La naissance de la Pologne 50, 70; Herbert Ludat : An Elbe und Oder um das Jahr 1000. 136, 202, 209; Reinhard Wenskus : Die slavischen Stämme in Böhmen als ethnische Einhoiten 35 — 37; Ernst Schwarz : Die Stammesnamen in der Prager Bistumsurkunde. 29. 8 Witoldr Hensel: La naissance de la Pologne 51, 59, 70; Aleksander Oieysztor : Les origines de l'État polonais 67 — 69, 76; Reinhard Wenskus: Die slavischen Stämme in Böhmen als ethnische Einheiten 38; Kazimierz Saysse-Tobiczyk : Craców 13 — 14; Reinhard Wenskus: Studien zur historisch-politischen Gedankenwelt Bruns von Querfurt (Münster—Köln, 1956) 109 — 110; Rudolf Buchner : Die frühsalische Geschichtsschreibung in Deutschland (La storiografia altomedievale. Tomo secondo. Spoleto, 1970) 905; Kristó Oyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon (Bp. 1974) 22.
