Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 39 A Szövetséges Hatalmak szükségesnek tartják kijelenteni, amennyiben a magyar kormány nem veti magát alá a jelenlegi jegyzékben foglalt követeléseknek, a Szövetséges Hatalmak minden felelősséget elhárítanak maguktól a szomszédos országok esetleges intervenciójának következményeit illetően."96 A Nagyköveti Konferencia jegyzéke Magyarországnak kedvezett, hiszen amikor a budapesti kormány kézhez kapta a jegyzéket, Habsburg Károly gyakorlatilag már fogoly volt, így a volt király személyére korlátozott követelés teljesítettnek volt tekinthető, tehát elhárult bármiféle külső beavatkozás nemzetközi jogi alapja. Benes külügyminiszter ezzel azonban nem tartotta elintézettnek az ügyet. Október 27-én a kisantant-államok követei átnyújtották Párizsban kormányaik részletes követeléseit tartalmazó jegyzékét, amelyik a Habsburgház detronizálása mellett az alábbi fontos követeléseket tartalmazta: a nagyhatalmak nyilvánítsák semmisnek a velencei jegyzőkönyvet és kötelezzék Magyarországot a burgenlandi terület maradéktalan átadására; Magyarország lefegyverzésének ellenőrzésébe vonják be a kisantant-államok katonai szakértőit is; tiltsák be a magyarországi irredenta propagandát és a felelősöket szolgáltassák ki, és végül a magyar kormányt kötelezzék a kisantant katonai mozgósításából származó kiadások teljes megtérítésére.9 7 Október 28-án Benes személyes levelet intézett Briand francia miniszterelnökhöz, amelyben nyomatékosan kérte a kisantant követeléseinek teljesítését, mert — hangsúlyozta — csak ezek konzekvens végrehajtása esetén hárulna el végleg a magyar revizionista törekvések oldaláról fenyegető veszély.9 8 A Nagyköveti Konferencia október 29-én foglalkozott a kisantant kívánságaival. A felsorolt követelések közül csupán a Habsburg-ház trónfosztását fogadták el, a többit azzal utasították vissza, hogy a békeszerződés végrehajtása feletti ellenőrzés joga kizárólag a békét aláíró nagyhatalmakat illeti, és még a mozgósítással járó költségek megtérítéséhez sem járultak hozzá. Toretta olasz külügyminiszter elmondta Kwiatkowski római osztrák követnek, hogy a nagyantant erős nyomást fejtett ki Prágában és Balgrádban a kisantant követeléseinek mérséklése érdekében. A kisantaitnak a király kérdőiben Budapesthez intézett jegyzékét — folytatta Toratta — a nagyantant támogatni fogja, azonban Párizsban olyan értelmű magállapodás sziiletatt, hogy Csehszlovákiát és Jugoszláviát semmi esetre sem engedik Migyarország ellen önállóan fellépni. A győztes hatalmak véleménye szerint a lefagyvarzaî ellenőrzése a Szövetséges Hatalmak budapesti bizottságának hatáskörabs tartozik, ezért Párizs határozottan elvetette a kisantantnak azt a követelését, hogy önálló képviseletet nyerjenek ebben a bizottságban. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a kisantant információit is figyelembe veizi a bizottság." Lényegében tehát csupán egy kérdésben valósult m ig a kisantant kívánsági: az antant korábbi elképzeléseivel ellentétben, amalyik a trónfosztást с ük Habsburg Károly személyére kívánta korlátozni, helyt adtak a kisantant azon követelésének, hogy a magyar kormányt valamennyi Uibsburgaxk а trónöröklésből való kizárására kötelezzék. Ez padig igazán nem jelentett áldozatot Horthyék számára, sőt azáltal, hogy nemzetközi jogi megalapazáit 96 HHStA. NPA. K. 912/41. 97 HHStA. NPA. K. 912/281. 98 HHStA. NPA. K. 822/49. "HHStA. NPA. K. 912/116-116.
