Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
40 KEK EKES LAJOS szolgáltatott Horthy személyes uralmának fennmaradásához — a mű-felháborodás ellenére —, titkos megelégedést váltott ki Budapesten. A királypuccs lezárása tehát messze elmaradt a kisantant államok várakozásától. A győztes hatalmak mereven elzárkóztak attól, hogy Magyarország reakciós köreivel szemben határozottabb rendszabályokat alkalmazzanak, mert a középeurópai ügyekben elsősorban érdekelt nagyhatalmak, Franciaország és Olaszország között továbbra is folyt a versenyfutás a középeurópai befolyásért, ami lehetetlenné tette, hogy Magyarország ellen egységesen fellépjenek. A római osztrák követ Olaszország politikájáról azt írta, hogy az olasz kormány számára nem lehetett kétséges, hogy a Magyarország ellen indítandó katonai akció újra kérdésessé tenné a békeszerződésekben oly nehezen elért területi döntéseket, de ezen kívül nehéz lett volna az olasz közvéleményt a katonai beavatkozásnak megnyerni, amikor általában ismert volt, hogy Anglia és Franciaország egy monarchista fait accompli esetén megelégednének az erőteljes tiltakozással. Végül arról sem lehet megfeledkezni, hogy Olaszország Magyarországot jövendőbeli természetes szövetségesének tekintette Jugoszlávia ellen.100 A belgrádi német követ a királypuccs utáni jugoszláviai hangulatot így foglalta össze: ,,A megoldást a kisantant vereségének és megaláztatásának tekintik és fájdalommal állapítják meg, hogy hiányzott soraikban a szükséges egység, ezért a nagyantant gyámságát nem sikerült lerázni. A nagyantant a válság egész ideje alatt tényleg nagyon kevéssé volt tekintettel a kisantant érzékenységére. Meglehetősen nyíltan a kisantant tudomására hozták, hogy meddig terjed hatáskörük és azt is, hogy semmi szín alatt nem járulnak hozzá, hogy a kisantant a döntőbíró szerepét játszhassa Közép-Európában. A francia és angol követek tényleg az iskolamester szerepét játszották Belgrádban. Először is elhamarkodottnak minősítették a mozgósítást, majd megakadályozták a kisantant katonai fellépését. Amikor e helyett egy ultimátumot dolgoztak ki, megint felléptek az ellen és megakadályozták elküldését. Végül pedig követelték a mozgósítás beszüntetését, azzal az indokolással, hogy a kisantant érdekeinek védelme a Nagyköveti Konferencián a legjobb kezekben van, ezért szükségtelen, hogy a kisantant bármiféle önálló akcióba kezdjen. A kisantant érzékenységét ez nagyon sértette, hiszen mindez olyan előzmények után történt, amikor sorozatosan érezniök kellett, hogy a nagyantant nem támogatja korlátlanul az igényeiket (Délkarintia, Rapalló, baranyai háromszög, Sopron)."10 1 13. Ausztria és a második királypuccs A második királypuccs Ausztria belpolitikai életére alig gyakorolt említésre méltó befolyást, noha a bécsi és tartományi karlista csoportok természetesen titokban reménykedtek a magyarországi restauráció sikerében, de a széles közvélemény Habsburg-ellenessége miatt óvakodtak nyíltan színre lépni. Tirolban és Vorarlbergben a monarchista mozgalom néhány közismert képviselője, mint Dankl vezérezredes, báró Pereira, báró Spiegelfeldt, Dragoni őrnagy, a klérus egy-két tagja, pl. Sigmund Waitz püspök és MonsignoreHaideg-100 HHStA. NPA. K. 912/98-99. 101 AA. Bonn. Po. 11. Ungarn. 112.200.
