Századok – 1976

Történeti irodalom - Kolomejczik; Norbert: Rewolucje Ludowe w Europie 1939–1948 (Ism. Vályi-Nagy József) 381/II

382 TÖRTÉNETI IRODALOM Külön fejezet foglalkozik a népi demokratikus hatalom létrejöttének körülményeivel és jellemzőivel, az első népi kormányokkal. A fejezetben jelentős helyet foglal el annak — gazdag tényanyag alapján történő — bemutatása, hogy mennyiben járultak hozzá az egyes országok a német fasizmus katonai szétzúzásához, valamint, hogy mi jellemezte a nagyhatalmak viszonyát az első népi kormányokhoz, mi volt álláspontjuk azok elismerésének kérdésében. A szerző elemzi az első demokratikus törvényhozó és végrehajtó szervek politikai összetételét, amelyet a forradalmi erők döntő súlya és befolyása jellemzett. A forradalom leglényegesebb aktusa a népi hatalmat reprezentáló kormányok létrejötte volt, amely azonban csak kezdetét jelentette a társadalmi-politikai változásoknak. A népi hatalmi szervek tevékenysége lényegében a burzsoá-demokratikus alkotmányos és jogi alapokon bontakozott ki, de struktúrájában, mindenekelőtt a törvényhozó és végrehajtó hatalmi szervek összetételében, a forradalmi tartalmat egyre határozottabban kifejező lényeges változások következtek be. A szerző a változásnak ezt a folyamatát az egyes országokban gazdag irodalom és tényanyag alapján mutatja be. A népi demokratikus állam, az egész politikai rendszerrel együtt, az országok társadalmi-gazdasági struktúrájában végbemenő átalakulások fő eszköze volt. A IV. fejezet, a politikai változásokkal együtt, az agrárreformok ós az államosítások jellegének, terjedelmének, lefolyásának és jelentőségének, valamint az újjáépítés feladatainak a felvázolását tartalmazza. A falu és a város tulajdonviszonyaiban végbement változások nemcsak az új rendszer gazdasági alapját képezték, hanem jelentős mértékben erősítették a népi államot, szélesítették a népi kormányok társadalmi bázisát, megszilárdították pozícióit, s ezzel elősegítették a forradalmi folyamat szocialista irányban történő elmélyülését. N. Koíomejczyk könyvének legérdekesebb, legjobban argumentáló és bizonyító részét kétségtelenül a két utolsó fejezet képezi. Az V. fejezet a tömegekért vívott harc főbb jellemző vonásait tárja fel. Bemutatja a forradalmi, ellenzéki és közbülső erők helyzetét és befolyását a társadalomban, valamint politikai magatartását a forradalom időszakában. A fő figyelmet a szerző a munkáspártok szervezeti-politikai helyzete, tömegbefolyása, a népfrontokon belüli súlya és szerepe felvázolásának szenteli. Külön foglalkozik a szociáldemokrata pártokon belüli irányzatok erőviszonyának kérdéseivel. Itt egy ponton vitatkozni lehet a szerzővel, amikor azt állítja, hogy a Csehszlovák Szociáldemokrata Pártban a forradalom kezdetén gyenge volt a baloldal és erős pozíciókkal rendelkezett a jobboldal. Ez az állítás csak 1947-re fogadható így el. A forradalom kezdetén ennek az ellenkezője az igaz, s valamennyi szociáldemokrata párt közül éppen a CsSzDP vezetésében jutott a legmeggyőzőbben kifejezésre a baloldal súlya és befolyása. A népi demokratikus átalakulás időszaka a forradalmi ós reakciós erők közötti éles harc korszaka volt. Menetében a kommunista pártok taktikáját az jellemezte, hogy, az osztott hatalmi állapotból fakadóan, a burzsoázia ellen hatalmi pozíciókból folytatott harcot egybekapcsolták a tömegek mozgósításával. Az osztályerők küzdelmében, a forradalom viszonylag békés fejlődése folytán, jelentős helyet foglaltak el a nemzetgyűlési választások. A választásokból mindenütt a népfrontban tömörült, s egyre határozottabban a kommunisták eszmeipolitikai befolyása alatt álló baloldali erők kerültek ki győztesen. Ezek eredményeként forradalmi többséggel rendelkező parlamentek és kormányok jöttek létre, s ez egyik mutatója és bizonyítéka volt a szocialista forradalom győzelméhez, illetve e győzelem megszilárdulásához szükséges szubjektív előfeltételek megérlelődésének. A szocialista forradalom győzelme ós a proletárhatalom megvalósulása folyamatának politikai betetőzését az egységes forradalmi munkáspártok létrejötte jelentette. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták egyesülésének kérdéseivel foglalkozik a könyv záró fejezete. A munkásosztály szervezeti egységének a megteremtése egyenes következménye volt a kommunista és szociáldemokrata pártok háború végén létrejött cselekvési egysége fejlődésének. A forradalom menetében a két munkáspárt együttműkö-