Századok – 1976
Történeti irodalom - Radó Sándor: Dóra jelenti (Ism. Szabolcs Ottó) 383/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 383 dése garantálta a munkásosztály egységét, amely elengedhetetlen volt vezető szerepe betöltéséhez és a forradalmi vívmányok megvédéséhez. Egyre inkább megértek a forradalmi egyesülés feltételei, s ez, a szociáldemokrata pártokon belül végbement változásokban, elsősorban is a jobboldal lelepleződésében, elszigetelődésében, majd a pártból való kiszorításában jutott kifejeződésre. Az egyesült munkáspártok megteremtését 1948-ban mind a belső, mind a nemzetközi helyzet megkövetelte. Mindezen kérdések, valamint az egyesülés lefolyásának magas szintű elemzését és gazdag dokumentálását adja a szerző. A fejezet befejező része az államközi kapcsolatok főbb kérdéseivel foglalkozik. A könyv végén a forradalom gazdasági és politikai vívmányaira és eseményeire (pl. a földreformok és államosítások adatai, a választási eredmények, a nemzetgyűlések és kormányok politikai összetétele, a munkáspártok taglétszáma és a pártélet főbb eseményei stb.) vonatkozó, igen gazdag tényanyagot tartalmazó tematikai-kronológiai táblázatokat, össze-I állításokat találunk, amelyek általános hiányt pótolnak, jó áttekintést nyújtanak és jól hasznosíthatók, s így különösen az e korszakkal foglalkozók számára nagyon értékesek. Értéküket a források megjelölése még jobban emelné. N. Kolomejczyk könyve komoly tudományos igényű, jól átgondolt, logikusan felépített és az egyes országokban a korszak története kutatásában elért eredményekre támaszkodó munka. A szerző nem ragad meg az általánosságok szintjén, de nem vész el a részletekben sem, hanem a népi demokratikus forradalom általános jellemzőinek a feltá; rása jól kiegészül könyvében az egyes országok sajátos belső viszonyaiból fakadó egyedi vonások bemutatásával, azok szerves egységet képeznek. A monográfia a korszak egyetemes történeti jellegű feltárásának kiváló produktuma, nagyszerű példa az összehasonlító t módszer alkalmazására, s igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen kézikönyvül szolgálhat, min-i denekelőtt a népi demokratikus átalakulás történetét kutató történészek számára. I Vályi-Nagy József RADÓ SÁNDOR: DÓRA JELENTI (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1971. 393 1.) Radó Sándor könyve bizonyos szempontból kuriózum, s az ennek kijáró érdeklődéssel veszi kezébe az olvasó. Nyugaton könyvtárnyi irodalma van a második világháború láthatatlan részének, a hírszerzésnek. Sok érdekes történelmi tényt hoznak felszínre ezek a visszaemlékezések, de még több a szenzációhajhászás, a találgatás és túlzás, egészen addig, hogy — mint az egyik Franciaországban nemrég megjelent könyv címe is állítja, — ,,A háborút Svájcban nyerték meg", tudniillik a Svájcban működött szovjet hírszerző központ tevékenysége révén. Ennek pedig Radó Sándor, a közismert magyar földrajztudós volt a főnöke, aki e könyvében sok találgatás és téves következtetés cáfolatául közreadja működésének, illetve a svájci hírszerzőközpont tevékenységének valóságos történetét. Ezzel megszületett az első magyarországi hírszerzőmemoár, amelyet értesülésünk szerint külföldi kiadók is megjelentettek, ill. kiadni készülnek. Radót, amint az könyve előszavából is kiderül, nem annyira a közlés, az önkifejezés vágya késztette munkája megírására, mint inkább annak a nyilvánvalóan politikai célzatú ferdítéstömegnek megcáfolása, amely tevékenységével kapcsolatban nyugaton napvilágot látott, s amely azt akarta bizonyítani, hogy a háborút nem a Szovjetunió katonai fölénye és a szövetségesek potenciális erőtöbblete nyerte meg, hanem a kulisszák mögötti kémtevékenység. Ügy érezte, hogy ezzel ismét a hátbatámadás oly jól ismert legendáját („Dolchstosslegende") keltik életre. A szerző könyve megírásával hű maradt
