Századok – 1976
Történeti irodalom - Borsodi történelmi évkönyv IV. (III.). (Ism. Szakács Sándor) 379/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 379 nép két államban" elvét vallván (163.1.). Dollfuss politikájának bírálatával összefüggésben a szerző cáfolja azt a nézetet, amely szerint Dollfuss csak Mussolini és Hitler között, vagyis csak az olasz vagy a német fasizmus között választhatott. Tényekkel foszlatja szét azt az érvelést is, hogy Ausztria külpolitikai helyzete tette volna szükségessé a demokrácia felszámolását ós a német-olasz blokk melletti elkötelezettséget. Ugyanakkor helyesen utal arra is, hogy Franciaország ós Anglia sem lépett fel az Anschluss ellen, sőt Anglia egyenesen német belügynek tekintette azt. A könyvben több helyen szó esik az osztrák szociáldemokrata pártról, mint amely ellen a jobboldali támadás közvetlenül, közvetve pedig s rajta keresztül az osztrák munkásosztály és a többi haladó erő ellen irányult. Arról is említést tesz a szerző, hogy az osztrák szociáldemokrata párt mindezt passzívan tűrte. Arra azonban nem mutat rá a tanulmány, hogy a defenzív politika az adott történelmi körülmények között kapitulációt és az osztrák szociáldemokrata mozgalom öngyilkosságát jelentette. Nem világít rá arra, hogy ekkor a legális mellett az illegális munka megszervezése, a munkásegység létrehozása és ennek alapján a tömegek mozgósítása, felfegyverzése, végszükség esetén a kellően előkészített és a megfelelő időben — még a Schutzbund feloszlatását kimondó rendelet előtt — végrehajtott fegyveres fellépés lett volna az egyedül lehetséges helyes cselekedet. Az ilyen fellépés ugyanis — megítélésünk szerint — bukásában is pozitívan befolyásolhatta volna az osztrák munkásmozgalom további sorsát; ütőképesebbé, sok tekintetben más jellegűvé tehette volna antifasiszta küzdelmét is. ÖRDÖGH PIROSKA BORSODI TÖRTÉNELMI ÉVKÖNYV IV. (П1.) (Miskolc, 1973) A Megyei Tanács támogatásával, Deák Gábor és Román János szerkesztésében adta ki a Magyar Történelmi Társulat Borsod-Abauj-Zempléni Csoportja a Borsodi Történelmi Évkönyv újabb kötetét, amely nyolc agrártörténeti tanulmányt, terjedelmes függelékként pedig gazdag helyismereti irodalmat foglal tartalmas egységbe. Galuska Imre munkája (Határhasználat Kesznyétenben a parasztbirtok kialakulásától az 1946-ös földreformig) indokoltan került a kötet élére. Igen tekintélyes forrás-, túlnyomórészt eredeti (megyei, egyházkerületi, egyházközségi, családi) levéltári anyagok, valamint élőszavas visszaemlékezések alapján tematikus rendben tárja fel a régi Zemplén megye legdélibb községe, Kesznyéten határhasználatának történelmi jellemzőit, változásait. Adatainak döntő része a 18. sz. végétől nagyjából a 19. sz. végóig, 20. sz. elejéig terjedő időszakra vonatkozik. A korábbi, jóval gyérebb történelmi források hasznosítása, másrészt a 20. sz. első fele fejleményeinek szűkszavú, koncentrált tárgyalása mégis sok évszázados távolságok átfogását segíti elő. A feltétlenül részletesebb vizsgálatra érdemes — mintegy 60 nyomtatott oldalnyi — kismonográfia szerkezetének és tartalmának érzékeltetésére itt természetesen csak címszószerűen utalhatunk. Nagyjából a következő témakörökben kap tájékoztatást az olvasó: telekszervezet, telekállomány, a telek öröklése, átruházása, bérlete, adásvétele; határhasználat, határbeosztás és rendezés a 18 —19. sz. fordulóján; határok, mezsgyék, utak; a legelő, az erdő, a rét, a szántóföld használata stb. A sokoldalú közelítés egyben alkalmat nyújt a szerzőnek arra is, hogy lehetőség szerint kiemelje azokat a mélyebb rétegekben rejtőző történelmi jellegű változatlanságokat is, amelyek századokon keresztül fennmaradtak s még 1946 forradalmi napjaiban is hatottak. Sárközi Zoltán : A földközösség felbomlása Mezőkövesden című írásában igen gazdag forrásanyag alapján nyújt szűkre szabott, de tartalmas helytörténeti áttekintést.
