Századok – 1976
Történeti irodalom - Borsodi történelmi évkönyv IV. (III.). (Ism. Szakács Sándor) 379/II
380 TÖRTÉNETI IRODALOM Tanulmánya a címben jelzettnél tágabb tematikai kört fog át, mondanivalójának középpontjában azonban a földközösség felbomlásának fontos kérdései állnak. Az áttekintés során kiderül, hogy a földközösség felbomlása már a Mohács előtti időkben Mezőkövesden is feltehetőleg megindult, ill. részlegesen előrehaladt. Számos tény igazolja viszont, hogy ezt a fejlődést a török hódítás mintegy 140 esztendőre megakasztotta, sőt a 18. sz. elejétől egy újabb évszázadon át az önellátó jellegű földművelésre ismét ,,a szigorú földközösség nyomta rá a bélyegét". Ellentétben az országos tendenciákkal, Mezőkövesden az úrbérrendezés sem indított el új folyamatot, ezért a földközösség felbomlásának döntő szakasza a 19. sz. első felére esett. Ezen belül is az 1848-as törvényhozás játszott meghatározó szerepet. Sárközi Zoltán tanulmánya így a közösségi, majd magánföldbirtoklás, ill. tulajdon nagy történelmi kérdéseinek vizsgálatát helytörténeti szempontok alapján gazdagítja. Az előző nagyobb kérdéskörökhöz képest szűkebb témát dolgoz fel Nagy Géza tartalmas és gondosan megírt tanulmánya, amely „Az 1898-as karosai földosztó mozgalom története" címmel jelent meg a kötetben. A témát falutörténeti keretbe ágyazva írta meg a szerző. A feldolgozás számos érdekes, — mozgalmi, gazdaság- és társadalomtörténeti — kérdést érint. Iványi Anna (mindössze négy és fél oldalas) közleménye „A földosztás hatása. Borsod megye földbirtokviszonyaira" címen ad, a földosztás adatai, valamint az 1949. évi népszámlálás eredményei alapján, rövid, adatszerű tájékoztatást. Nagyobb korszakot fog át Újlaki Péter tanulmánya (A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása és fejlődésének fő kérdései Borsod megyében 1948—1956 között). Vállalkozása nagyon értékes, mert gazdag, különlegesen fontos dokumentumanyagra épül. Még azok számára is, akik a korszakot végig élték, vagy kutatták, értékes új adatokkal és tanulságokkal szolgál. A terjedelmileg viszonylag rövid tanulmány olyan koncentrált és alapos áttekintést nyújt a megyei termelőszövetkezetek 1956 előtti fejlődéséről,, amely témában az országos szintétikus munkálatoknak is feltétlenül hasznára válik. Inkább csak jellegében mutat némi eltérést, tematikailag és időrendben azonban közvetlen folytatást jelent Kun László : A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejező szakasza Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című, ugyancsak gazdagon dokumentált munkája, amely az új feltételek tükrében — 1957/58-tól — tárgyalja a mezőgazdaság szocialista átszervezésének politikai, társadalmi, gazdasági kérdéseit és összefüggéseit. Kun László is, mint a kötet többi szerzője, eredeti anyagokra, részben pedig kiadott forrásokra építi a választott téma feldolgozását. Nála is állandó és következetes a tudatos kapcsolatteremtés a helytörténeti és országos összefüggések, viszonylatok között. Tanulmánya szervesen illeszkedik a kötetbe, annak értékes darabja. Szabó Lajos a szerencsi járásban fekvő Taktaszada község tsz-történetének egy évtizedét tekinti át (A termelőszövetkezeti mozgalom története Taktaszadán 1 961 —1971). Az események időrendjét követve, gazdag anyag alapján nyújt meggyőző képet a szövetkezetszervezés kezdeti nehézségeiről, a szövetkezet nehéz esztendeiről, gondjairól és sikereiről egyaránt. Eredményei érdemben gazdagítják a termelőszövetkezeti mozgalom történetének feltárására irányuló tudományos munkálatokat. Lengyel Béla tartalmas és színvonalas tanulmányában (A termelőszövetkezeti parasztság jövedelemviszonyainak fejlődése a mezőgazdaság szocialista átszervezése után) a szövetkezeti jövedelem alakulásának vizsgálatát állítja középpontba. Sikerrel hasznosítja a megyei és országos adatok gondos elemzéséből adódó összevetési lehetőségeket. Körültekintő és adatgazdag áttekintést nyújt a jövedelmi differenciákról, kiegyenlítődésük folyamatáról és okairól. Téves hiedelmeket tények alapján, meggyőző érveléssel segít eloszlatni. Szakmai értékei mellett így a munka tudatformáló szerepe is külön említést, érdemel.
