Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

369 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE most kiemelve újra hangsúlyozzak. így mindenekelőtt azt, hogy a Századoknak továbbra is elsősorban azokat a törekvéseket kell támogatnia, amelyek a marxista történetírás megerősödését, továbbfejlődését, alkotó alkalmazását célozzák. Ennek, és a Századok tudományos súlya megőrzésének egyik lényeges biztosítékát abban látom, ha a Századok az egész magyar marxista történettudomány orgánuma marad, egyetemi ós kutatóintézeti, múzeumi, levéltári ós könyvtári dolgozóké és mindenrendű tanároké, Budapestről és vidékről, — mind azoké, akik ezekért a célokért végzik munkájukat. Végezetül hangsúlyoznám — amit először is mondhattam volna, — hogy a Századoknak abban a szellemben kell kutatókhoz ós tanárokhoz szólni, amelyet Pártunk legutóbb a Tudománypolitikai irányelvekben lefektetett: ma különösen vigyáznia kell a marxista történetírás egységének és eszmei tisztaságának megőrzésére. Szeretném hinni, hogy ezek a két évtizeden át bennünket irányító gondolatok a jövőben sem fogják elveszíteni aktualitásukat. * A beszámoló vitájában elsőkónt felszólaló Horváth József tanár (Orosháza) egyetértve a Társulat irányvonalával, helyeselte, hogy a vidéki tanárok egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a helytörténettel foglalkozók táborába. Szabad György egyetemi tanár hozzászólása az elnöki megnyitóban felvetett problémakörhöz kapcsolódott. Mivel energiáink bizonyos mértékben szétfolynak, s a kellő integrálásra szerinte nem kerül sor, ezért javasolta egyrészt a tényleges kapacitás felmérését, másrészt azt, hogy valamennyi kutatóhely jelezze a magyar történettudomány fejlesztése szempontjából leglényegesebbnek ítélt teendőket, amelyeknek feltárásához és megoldásához anyagi bázis és potenciál rendelkezésre is áll. Miután magas színtű, de elég széles körű tanácskozásokon eldöntésre kerül a konkrét teendők sorrendisége, a történész intézmények energiáiknak megfelelő arányban ajánlhatnának fel bizonyos kapacitást ezek megoldására. Természetesen midőn a kutatóhelyek jelzik vállalásaikat az egyes koordinálandó feladatok terén, s meghatározzák a szabad energiákat, az eddigieknél is egyértelműbben nyújthatnak teret egyéni monografikus ambíciók érvényesítésére a koordináció keretében, illetve azon kívül is. A hozzászóló ezután egyes történész munkálatok befejezetlensógére utalt, így hiányolta az I. Tóth Zoltán, ill. Katus László és Kemény G. Gábor szerkesztésében megjelent 1825 — 1867 c. történeti bibliográfia ötödik kötetét és a sorozat dualizmuskori folytatását. Hangsúlyozta, hogy a munkálatok elmaradása következtében egyes nagyon fontos területeken hovatovább a magyar irodalomtörténeti bibliográfia jelenti a történetkutatás alapvető segédeszközét. Szabad György felhívta a figyelmet a szöveggondozás szükségességére is, jelezve aggasztó lemaradásunkat az irodalomtörténethez mérten. Utalva naplók emlékiratok, levelezések módszeres kiadásának szükségességére, s arra, hogy ezen kötetek a Kriterion kötetek tanúsága szerint is milyen keresettek a könyvpiacon, hangsúlyozta, hogy a közművelődós és ismeretterjesztés területén bizonyos lehetőségekkel nem éltünk kellőképpen. Mindezek alapján indokoltnak tartotta ugyan az elnöki megnyitó „komor hangütését", de a lényegre összpontosító jó szervezés megteremtése esetén kedvező fordulat lehetőségét hangsúlyozta. Vass István (Szeged, József Attila Tudományegyetem) oktatói gyakorlatából vett példákra hivatkozva helytelenítette, hogy a történelem többé nem érettségi tárgy, s hangsúlyozta: megítélése szerint hazánkban a történelmi látásmód háttérbe szorulása figyelhető meg. Nemes Dezső akadémikus hozzászólásában elismeréssel szólt a Társulat munkájának szép fejlődéséről, amely nagyon fontos része szellemi életünk fejlődésének. Kiemelte a társulati tevékenységnek azt az erényét, hogy erősíti a kapcsolatot tudományos intézetek, kutatóhelyek és a történelemtanárok népes tábora, valamint a történelem iránt