Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

365 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE várostörténeti konferenciánk, vagy más szélesebb tömegeket megmozgató rendezvényünket, amikor pedig épp a múlt héten Deák Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából kerekasztal-beszélgetést rendeztünk Hanák Péter, Szabad György, Varga János, Sándor Pál ós Sarlós Béla vezetésével, a Kossuth Klub összenyitott földszinti termeibe nem fértek be az érdeklődők, a késő esti órákba nyúló vitát pedig szinte erőszakkal kellett befejezni. Minderről csak azért szóltam, mert ez is arra mutat, hogy a történész közéletet műhelyjellegű programokkal is meg lehet mozgatni, s e műhelyműködésünk, mint a szélesebb közéleti tevékenység nélkülözhetetlen alapja sem lebecsülendő. Ezért épp a széles értelemben vett köztudatformálás igénye miatt is meg kell találnunk a helyes arányokat a szűkebb és a szélesebb értelemben vett szakmai programok között. A Társulatnak a kifelé nyitás politikájának további folytatása mellett nagyobb figyelmet kell szentelni a történész belső közéletre is. A közéletben való nagyobb részvétel a velük szembeni igényekben is akkumulálódik. Most már nem csupán mi keressük a működési területeket s a partnereket, hanem egyre nagyobb mértékben minket keresnek, üzemek, vidéki városok, közületek és társadalmi szervek. Közös rendezvényekre, munkák megírására vagy véleményezésére, tervek, javaslatok elbírálására, részvételre valami munkában, s így sorolhatnám tovább. Gyakran jelentős anyagi áldozatra készen sürgetik döntésünket. Ezt lehetetlen nem a Társulat közéleti helye meglétének, szükségességének és tekintély erősödésének, vagy legalábbis ismertebbé válásaként értékelni, s nem örömmel fogadni. Mi készségesen együttműködünk mindenkivel, aki a közös ügyet, a történelem köztudatformálását szolgálja. Sőt a közéletben való részvételünk feltételezi ezeket az együttműködéseket, amelyek közül jelentőségében kiemelkedik a SzOT-tal, a Hazafias Népfront-tal, a TIT-tel, a Magyar Pedagógiai Társasággal, az OPI-val való szoros kontaktus, amely gyakran közös programokban is realizálódik. Olyannyira, hogy már többször felmerült a Társulat önállóságának a féltése; az a kérdés, milyen mértékben önállóan, s mennyire közösen. Azt hiszem, ennek a kérdésnek a józan ész és a praktikus szempontok szabnak határt. Közösen akkor, ha az együttes munkálkodástól többet várhatunk a cél elérése érdekében, mint a Társulat egyedi erejéből, s egyedül akkor, ha olyan feladatról van szó, amit önerőnkből is hiánytalanul meg tudunk oldani. A Társulatnak gondosan kell ápolni kialakult kapcsolatait, s tovább kell fejleszteni célkitűzésüknek megfelelő irányba. Bármennyi közös programunk van más szervekkel, az nem csorbítja a Társulat önállóságát, s nem kelti az önállótlanság látszatát, hanem épp ellenkezőleg, a közéleti összefogást demonstrálja. Épp azt, aminek fontosságát az MSzMP KB. Közművelődési határozata is aláhúzza. Ugyanakkor természetesen semmiféle formális, látszatszempont szerint sem szükséges társszerveket keresnünk ahhoz, amit önerőnkből is hiánytalanul meg tudunk oldani. A dolog ilyen jellegű felfogása azonban még nem ad választ a megoldásokra. Arra, hogy a közösen, vagy nem közösen felvetődött kérdéseket milyen módon kívánjuk megoldani. A Társulat elsősorban problémafeltáró, tudományos társaság-e, amely szellemiségével hat, vagy komoly feladatai vannak-e gyakorlati megoldásokban is. Ez a meditáció, ha nem ilyen mereven, de lényegét tekintve így vetődik fel a nagy, kérdéseket tisztázó, kérdéseket közzétevő, s folytatás nélkül maradó egyes rendezvényeinkben, a könyvkiadásnál; hogy kiadjuk és kiadassunk, vagy kiadókat inspiráljunk î A válasz pedig meggyőződésünk szerint csakis az lehet, hogy a Társulatnak szellemiségével hatnia kell az egész magyar kulturális életre, ugyanakkor azonban nem mondhat le agyakorlati kivitelező, a megvalósító szerepéről sem. A szellemi megvalósítást egybe kell kötnie a gyakorlati megvalósítással, különösen azokon a területeken, ahol ezt más nem teszi meg helyettünk, s ahol működésünk már eddig is sikeresnek bizonyult. Nem lehet tehát ezt a kérdést sem mereven eldönteni. Vannak olyan rendezvényeink, pl. a már említett Deák-vita, ahol a szellemi hatás spontaneitására kell bíznunk a továbbiakat. A Történelemtanítás és Múzeum konferencián