Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

364 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE viselő és a cél megvalósítására szervezett Társulat részlegei, a munkamegosztásában meghatározott részei. Egyszerre kell tehát fokozni a részlegek önállóságát s a Társulat célirányos eszmei, tevékenységi és szervezeti egységét. A növekvő decentralizálás, csak serényebb gyakorlati tevékenységét, jobb és hatékonyabb munkamegosztást jelent, s semmiképpen nem vezethet a Társulaton belüli atomizálódáshoz. Ez pedig nem egyszerűen szervezeti kérdés, hanem a Társulat céltudatossága és hatékonysága legautonómabb problémája. A kifelé fordulás iránya az elmúlt Közgyűlés után figyelmünket a műhelymunkáról az eddig viszonylag elhanyagoltabb terület, a tömegigényű népszerűsítés ós oktatás felé irányította. Folytatni akartuk, sőt bővíteni szerettük volna a szűkebb értelemben szakmai, műhely jellegű tevékenységet is, de erőnkből nem tellett egyszerre mindenre, ezért a Közgyűlés határozata értelmében a kifeléfordulás került előtérbe. E téren elért nem lebecsülendő, s nem túlbecsülhető eredményeink mellett kezdett háttérbe szorulni a kutatói közéletben való részvételünk. Amíg nagy kifelófordulási akcióink sikeresen valósultak meg, kutatói műhelyprogramjaink egy részének megszervezésére már nem maradt erőnk. S ha az az utóbbi évben új, aktív rendezvénytitkár kooptálásával sokat javult is, két elvi döntésre váró kérdést is felvet: munkánk belső arányainak, s a végrehajtók, a szervezők körének a kérdését. Sőt ezek mellett felveti a nagy akciók és az azokat követő megvalósító tevékenység kérdéseit is. Mi úgy gondoltuk ugyanis, hogy akifelé fordulást nagyszabású, jelentős tömegeket érdeklő és megmozgató rendezvényekkel kell megkezdeni, amely a kérdések nyilvánosságra hozatala s nyilvános megvitatása mellett összehozza az illetékes feleket, s megteremti az együttműködés elvi és gyakorlati feltóteleit. Ez után következik majd az így létrehozott alapokon, elveken, személyi kontaktusokon nyugvó, most már folyamatos tevékenység. Ez a tevékenység azonban csak részben folytatódott tovább a felek összehozásában rejlő spontaneitás erején nyugodólag, a holtpontokon való továbbjutáshoz szervezési segítségre lett volna szükség. A nagy akciókra még tellett erőinkből, az azt követő állandósuló konkrét gyakorlati tevékenységre már kevésbé. Pedig egyik épp olyan fontos, mint a másik. Azonban nem csodálandó, hogy csak a nagy akciókat tudtuk sikerre vinni, a megvalósításban már viszonylag kisebb szerepet vállaltunk. Ez abból származott, hogy a gyakorlati szervező tevékenységünk súlya a titkárság tagjain, s a legaktívabb alelnökökön és más választott tisztségviselőkön, szekcióelnökön, tagozati, meg csoportelnökön, elnökhelyetteseken, titkárokon nyugodott, szervező tevékenységünk a tagságnak csak igen szűk körére támaszkodott. Nagy rendezvényeket lehet néhány szakember önzetlen, s mondhatni önfeláldozó lelkesedésére építeni, folyamatos, kitartó állandó „aprómunkát" azonban csak a tagság széles rétegének aktivitására. Társulati tevékenységünknek ez az egyik legnehezebb pontja: egy kisebbség aktivitása mellett a nagy többség, a csupán résztvevők passzivitása. Ezt már a korábbi választás után is érzékeltük, s tervet dolgoztunk ki a tevők körének szélesítésére. S hogy mennyire reális tervek voltak ezek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a múlt közgyűlés után létrejött igazgatóválasztmányi bizottsági munka sikere. Ez is arra mutat, hogy szélesíteni kell a Társulat gyakorlati tevékenységében munkálkodók körét, tehát ilyen szempontból is kifelé nyitást kell végrehajtanunk. S hogy erre a lehetőségek milyen tágak, ezt többek között mutatja azoknak a rendezvényeknek az átütő sikere, amelyeket a múltban igen szűkkörűnek véltünk. Itt jutunk el a harmadik kérdéshez, tevékenységünk belső összetevőihez. A múlt esztendőkben nagy feladataink közepette nem tellett erőnkből a tervezett felolvasó ülések és szakmai kerekasztal-beszélgetések megszervezésére. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ezek bármennyire fontosak, lényegesen szűkebb kört érdekelnek ós mozgatnak meg, mint a szélesebb közönség számára tartott programjaink. S amikor ez évben legrangosabb rendezvényünkként Ember Győző, Pach Zsigmond Pál és Székely György egy-egy felolvasóülést tartottak, az érdeklődés mértéke bizony felülmúlta nem egy