Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

363 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE nyilatkozatot, s nem alkalmazzuk a belépés mai, kissé bizony nehézkes rendszerét. Úgy gondoljuk, hogy ezen azonban a jövőben se könnyítsünk, tagtoborzás és rendezvényeken való tömeges beléptetés helyett adjuk meg a belépés és a tagság rangját, de a spontaneitás meghagyása mellett törekedjünk bizonyos irányítottságra, tervszerűségre. Természetesen nem a belépések számszerű, vagy valamiféle oktrojált irányításával, hanem bizonyos törekvések érzékeltetésével. Mérjük fel területi és szakmai fehér foltjainkat, elsősorban a közéletbe való hatékony tevékenységünk feltételei szempontjából, s igyekezzünk munkánkba bekapcsolni azokat, az ország legkülönbözőbb pontjain dolgozó kollégáinkat is, akik eddig kiestek hatókörünkből. Keressünk kapcsolatot a 30 éven aluli generációval, amely csak szórványosan vesz részt rendezvényeinken, s alig fordul elő tagságunk sorában. Folytassuk és növeljük az együttműködési készséget a tömegkommunikáció munkatársaival. A belépéseket tehát a jövőben is a spontaneitásra bíznánk, s nem folytatnánk tagtoborzási kampányokat vagy csoportos beléptetéseket, de tervszerűen és tudatosan törekednénk társulatunk hatóköre és közéleti szereplése szempontjából való tagösszetétel szélesítésre, egyes rétegek nagyobb mérvű bevonására, elsősorban programpolitikánkon és gyakorlati tevékenységünkön keresztül. A különböző, szélesebb érdeklődésre számottartó programjaink iránti érdeklődés azt a kérdést is előtérbe hozza, hogy — egyes külföldi történelmi társulatok mintájára — szólesre tárjuk-e kapuinkat a történelem iránt érdeklődő nem történelem képzettségűek és nem történelemmel foglalkozók előtt, vagy maradjon meg a Társulat a történelem minden rendű és rangú szakemberei átfogó társadalmi szervének. A Társulat jelenleg a történészek egyetlen átfogó ós a történészvilág minden szféráját egyesítő szervezete, s véleményünk szerint ennek is kell maradnia a jövőben is. S amennyire gondosan ügyelni kell arra, hogy a történelemmel foglalkozók minden szakmai csoportja, a történelem és rokonterületei valamennyi ágazata, a történetírói korszak, téma, irányultság minden árnyalata együttese legyen a Társulat, annyira nem lenne szerencsés feloldódni az érdeklődő dilettánsok áradatában. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy, a kapuinkon dörömbölő érdeklődőt nem engedünk be, de a Társulat a legszélesebb értelemben vett történészvilág átfogó szervezete. A taglétszám növekedése s a Társulat megnövekedett feladataihoz való szervezeti struktúrálódása, a szakosztály, tagozat, csoportmunka növekedése és nagymértékű önállósodása egyre erőteljesebben felveti a „hogyan tovább" kérdését a szervezettség területében. Ez pedig végeredményben a Társulat össztevékenységének az irányát érinti, hiszen folyamatban levő tendenciákról van szó. Ha elfogadjuk ós megerősítjük a Társulat közéletiségének, a köztudatformálásban való erőteljes részvételének helyes — s csak megerősíthető — politikáját, akkor a megindult tendenciák tovább fognak folytatódni. Amíg nem is olyan nagyon régen, a közéletben való viszonylag csekély részvételünk miatt, a Társulat előtt a mai élet sodrától való eltávolodás veszélye lebegett, addig ma már, épp a közéletiség növekedése miatt az önmagában belüli atomizálódás tendenciájával kell szembenéznünk. Arról van ugyanis szó, hogy a sokrétűvé vált tagság sokrétű, sokfajta igényét kell kielégítenünk, a nagy eredményeken túl a mindennapi tevékenység súlya áttevődött a szakosztályokba, a tagozatba, csoportokba. Ez már pusztán a nagy létszám miatt is érthető, de a sajátos érdeklődési területek is ezt a munkamódszert vonzzák, az üzemtörténész és a tankönyvíró, vagy azzal dolgozó tanár gondja nem azonos. De ilyen létszám és feladatok mellett nem is lehetne centralizáltan működtetni a Társulat organizmusát. Ezért helyes és fontos a gyakorlati munkatevékenység zömét a Társulat egyes részlegeire hárítani, növelni a szakosztályok, tagozat és csoportok lehetőségeit és önállóságát. Nagy mértékben támaszkodni kell az egyes részlegek választott vezetőségei irányító, szervező és ellenőrző tevékenységére. Mindenképpen érdemileg erősíteni kell tehát a decentralizált egységeket. Ugyanakkor figyelembe venni, hogy ezek a decentralizált egységek az önmagában is egységes, s egy cél szolgálatában összefogott és egységes politikát kép-