Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
345 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE vállalkozások legkülönbözőbb ágaiban: kiadványok szerkesztésben, tudományos ülésszakokon, vitákban vagy egyedi előadások tartásában. A helytörténeti kutatások publikációs lehetőségeinek éppen az utóbbi években rendkívüli megszaporodása (akár a monográfiák, akár a gyűjteményes kötetek, akár a periódikák számát tekintsük is), ugyanakkor az ilyesféle munkákat szervező, ehhez megfelelő helyi kapcsolatokkal és apparátussal rendelkező helyi intézmények (levéltár, múzeum, könyvtár és — elsősorban a honismereti tevékenység révén — a Népfront) tevékenységének megélénkülése, megfontolandóvá tette a szakosztály munkamódszerének megváltoztatását: az új helyzetben nehezen kiépíthető és fenntartható intézményesen szervezett kapcsolatok helyére az érdeklődő és érdekelt kutatók személyes kötetlen, klubszerű kapcsolatának előtérbe állítását, s önálló helyi szervezetek helyett inkább egy tagjainak vagy felhatalmazottainak révén való aktív bekapcsolódást a meglévő helyi kezdeményezésekbe és vállalkozásokba. Ez a megoldás is hatáskörünk kitágítását eredményezte, s aktív részvételünk révén a helyi vállalkozások minőségének és színvonalának javítását nem kevésbé szolgálta, mint az önálló helyi szervezkedés. Konkrét és még megoldandó feladatként jelentkezett a szakosztályi pártolótagság rendszerének kiépítése. Ennek fontosságára a pártoló tagságok kórdésével foglalkozó igazgatóválasztmányi bizottság rámutatott s gyakorlati javaslatokat tett. Kimunkálásánál azonban az elsősorban számbajöhető tanácsi támogatásnak az államigazgatás gazdálkodási rendszerébe való beilleszkedése jelentkezik problémaként. Nem sikerült még valamely ennek fejében nyújtandó vagy felkínálható sajátos szolgáltatás kialakítása. Minden jel arra mutat, hogy a helytörténeti szakosztály új vezetősége szorgos tevékenysége és sok jó kezdeményezése ellenére még nem teljesen tudott elhelyezkedni a történelmi szervezetek és szervezési formák új keretei között. A munkát gátoló negatív tényezők hatását érzékeli, de nem tudja kellőképp megközelíteni azokat a területeket, ahol működésére természetes tér nyílnék, és szükséglet lenne. A helyi kiadások és kiadók szövevényében minden valószínűség szerint a helytörtónetírásban hasonló, vagy még kiterjedtebb szerepet tölthetne be, mint az üzemtörténeti szakosztály az üzemtörténet művelésében. Kezdeményező, munkavállaló, tanácsadó, vélemónykérő, kiadó, ismertető stb. tevékenysége minden jel szerint a szakosztály és ezen keresztül az egész társulati munka gazdagítását jelentené, a helytörténetírás fejlődését és színvonalának emelését is jól szolgálná. A megfelelő formák megtalálása a szakosztály működése következő periódusának egyik alapfeladata. 4. A Tanári tagozat munkája A Tanári tagozat 1974 március 24-i — nagy érdeklődéstől kísért ülésen — újjáválasztotta vezetőségét. Elnöke ismét Unger Mátyás, alelnöke Gyapai Gábor, titkára: Vörös László lett. A tagozat vezetősége a tagozati munka szervezeti formáinak kialakításában és tartalmi kérdéseinek eldöntésében a tanári közvélemény kívánságait, illetve a különböző pedagógiai intézményekkel való együttműködés által kínált lehetőségeket vette figyelembe. A tagozat elsősorban abban látja feladatát, hogy a tanárokat bekapcsolja a történettudomány eleven vérkeringésébe. Ezt azáltal kívánja elérni, hogy tájékoztatást nyújt a történettudomány, illetve a történelem szakmetodika eredményeiről, vitakérdéseiről, s a tanárokat a történettudomány, a történelem szakmetodika területén való munkásságra ösztönzi. A tagozati munka számára a legjobb lehetőséget már évek óta a tanári továbbképzés szervezett formái kínálják. Az első sikereken felbuzdulva a tagozat a Fővárosi Pedagógiai Intézettel közösen minden tanévben két-két párhuzamosan működő tanfolya-