Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 33 600—800 önként jelentkezett fiatalember, nagvobbára egyetemi hallgatók. Az a felfogás — állítja Gratz —, hogy az utóbbiak összetoborzásánál Gömbös Gyula segédkezett a kormánynak, akinek számos társadalmi alakulatra volt döntő befolyása, ebben a formában alighanem téves, mert Gömbös csak másnap, október 23-án reggel érkezett Budapestre. Ezenkívül a fővárosban összevonható volt még néhány csekély számú csendőr tartalékalakulat is. A vidéki helyőrségekből 10—12 zászlóaljat és 2 — 3 üteget hozhattak még Budapestre, de közülük 23-án éjfélig csak 1 — 2 zászlóalj érkezett meg a fővárosba. A király csapatai a fehér könyv szerint kétségtelenül fölényben voltak és a helyzetet a kormány csak 23-án napközben tudta a maga javára fordítani. A katonai erőviszonyok ilyen állása mellett Horthynak feltétlenül időt kellett nyernie, ezért személyes levelet intézett Károlyhoz, amelyet Vass József közoktatásügyi miniszter, Ottrubay vezérkari alezredes kíséretében nyújtott át az időközben Komáromba érkező különvonaton a király megbízottainak, Andrássy Gyulának és Rakovszky Istvánnak. A levélben Horthy újra hangsúlyozta alattvalói hűségét, de kijelentette: ,,Ha Felséged fegyveres erővel vonul Budapest felé, elkerülhetetlen a végzet és néhány nap múlva az ország maradéka is idegen kézre kerül",8 2 ezért kérte Károlyt, hogy haladéktalanul szakítsa félbe megkezdett akcióját. A király nevében tárgyaló Andrássy és Rakovszky azonban kijelentették, hogy szó sem lehet visszavonulásról, ami pedig a külső veszélyeket illeti, ezért a teljes felelősség a királyt és az általala kinevezett kormányt terheli, tehát Horthy és kormánya nem illetékesek arra, hogy a törvényes király lépéseiből származható nemzetközi következményeket elbírálják. Eközben a király különvonata folytatta útját, bár egyre lassabban tudott haladni, mert a kormány rendelkezésére álló egységek megrongálták a vasúti síneket, hogy a kormány által mozgósított csapatok felvonulásához szükséges időt biztosítsák. Nagy Pál tábornok, a kormányhű csapatok parancsnoka úgy döntött, hogy Budapest közvetlen közelében, Budaörsön összpontosítja a rendelkezésére álló erőket és ha kell, ott fegyveres ellenállást fog kifejteni. Október 23-án délelőtt az Ostenburg-különítmény már Törökbálintig jutott előre, de ott tűzharc alakult ki az egyetemista önkéntesek alakulataival ezért Ostenburg kénytelen volt Budaörs mögé visszavonulni. Károly azalatt a torbágyi vasútállomásra érkezett, ahol — értesülve az első fegyveres összecsapásról — rögtönzött tábori misén fohászkodott a további véráldozatok elkerüléséért. Október 23. eldöntötte a restaurációs vállalkozás további menetét, amikor is a király a további előnyomulást leállítva, késznek mutatkozott a békés tárgyalásokra. Délelőtt 10 órakor Budapestre küldte Hegedűs tábornokot, a királyhű csapatok főparancsnokát, hogy az tárgyaljon a kormánnyal a hatalom átadásáról. Bethlen miniszterelnök Hohler angol követ társaságában fogadta a tábornokot, hogy ezzel is kifejezésre juttassa, hogy a kormány a külső kényszer hatása alatt cselekszik, amikor szembehelyezkedik a király visszatérési szándékával. Az angol követ közölte, hogy az antant hatalmak álláspontja a király visszatérésével kapcsolatban ugyanaz, mint márciusban volt és a kisantant sem tűrné el, hogy Habsburg Károly újra átvegye Magyarországon az uralkodói hatalmat. Bethlen után Horthy is fogadta Hegedűs tábornokot, akivel azt üzente a királynak, hogy hajlandó lenne személyesen is találkozni őfelségével, hogy meggyőzze a restaurációs vállalkozás kilátás-82 Brook-Sheperd: i. m. 347. 3 sAadok 1976/1
