Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
34 KEK EKES LAJOS talanságáról. Hegedűs tábornok délután 2 órakor érkezett vissza Torbágyra és most már maga is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Habsburg Károly esélyei kilátástalanná váltak. Október 23-án a késő délutáni órákra a katonai erőviszonyok jelentősen megváltoztak. A kormány olyan számottevő erősítést kapott, hogy ezekkel szemben Ostenburg a siker reményében már nem vehette fel a harcot. Egyre inkább érződött az a veszély is, hogy a Nyugatmagyarországon felvonuló kormányhű csapatok hátbatámadják a király egységeit és a visszavonulás útját is elvágják. Károly számára nem maradt más választás, mint tárgyalni Horthy megbízottaival. Október 24-én reggel Gratz Gusztáv és Lehár Antal a Törökbálint melletti Csiki-majorban találkozott a kormány megbízottaival, Kánya Kálmán követtel és Sárkány Jenő altábornaggyal, a budapesti katonai körletparancsnokkal.,, Kánya követ — írja Gratz Gusztáv — felolvasta a magyar kormány feltételeit. Ezek a következők voltak: 1. Föltétlen fegyverletétel, teljes hadianyagkiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, amennyiben a fegyvert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbujtókat és vezetőket, őfelsége politikai tanácsadóinak felelősségrevonása tekintetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. őfelsége a magyar trónról írásban önként lemond. 4. A magyar kormány öfelségeik teljes személyi biztonságáért az országban való tartózkodásuk tartama alatt jótáll. Az országban való ideiglenes tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhatalmi képviselőkkel való tárgyalás után fog intézkedni. 5. Végleges tartózkodási helyük iránt a magyar kormány a nagyhatalmakkal megállapodik."83 Gratz Gusztáv későbbre ígért választ. A kormánycsapatok a tárgyalások végeztével azonnal támadásba lendültek és a Gratz Gusztáv kíséretében levő katonai személyeket — Lehár kivételével — már ott a helyszínen letartóztatták. „Lehár báróval együtt — írta Gratz — visszamentünk a törökbálinti állomásra. Itt Ostenburg kijelentette, hogy a helyzetet már órákra sem tudja tartani. Jelentékeny túlerővel áll szemben. Legénységét, amely abban a hitben élt, hogy az ellenségeskedések szünetelnek,egyenként veszik körülés ejtik foglyul. Torbágyra visszatérve, a kedvezőtlen jelentések tömege zúdult ránk. Azt hallottuk, hogy a csapatok tömegesen pártolnak át a kormányhoz, hogy a győri helyőrség táviratilag felmentést kért ama hűségeskü alól, amelyet a királynak, tévedésben lévén a helyzetről, két nappal előbb letett, hogy a Torbágy körüli magaslatokat a kormánycsapatok tartják megszállva és hogy ott ágyúütegeket vonultatnak fel és hogy a király abban a veszélyben forog, hogy rövid egy-két órán belül foglyul ejtik. Azonnal jelentkeztem a királynál, hogy közöljem a kormány feltételeit. Az volt a felfogásom, hogy az adott helyzetben meg kell alkudni a király lemondásával is, kivált, ha ez alkalommal sikerülne fia trónigényét a magyar kormánnyal elismertetni. A király azonban akkor, amikor meghallotta, hogy a kormány lemondását követeli, a legerélyesebben kijelentette: »soha, amíg élek«. Még beszéltünk a kormánynak adandó válaszról, amikor megjelent egy tiszt és jelentette, hogy a király vonatára lövéseket adtak le és hogy az egyik kocsit találat is érte. Erre a király elrendelte, hogy a vonat azonnal induljon vissza. Még arra sem volt idő, hogy bevárjuk Andrássyt, aki az állomás környékén kis sétát tett."84 83 Gratz Gusztáv: Magyarország a két világháború között (kézirat) 105 —106. 81 Uo. 106 — 107.
