Századok – 1976
Közlemények - Kiss Erzsébet Fábiánné: A magyar egészségügyi szakigazgatás szervezete és problémái 1848–1850-ben 294/II
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKIGAZGATÁS 1848/49-BEN 299 ásvány-, vegy- és természettanból. A szigorlatok kívánatos rendjének bemutatása után a javaslat kiköti, hogy a közhivatalnokként alkalmazandó orvost, az állami orvosokat „külön szigorú nyilvános szakbeli próbatétnek" kell alávetni az országos közegészségügyi bizottmány által. ,,. . .az orvosra az emberiség legfőbb kincse, az egésség és a hon polgárai élete bizatik; . . . ezen vizsgálatokról, melyek által élet és halál uraivá szabadalmazzuk fel az orvost, a legszigorúbban s a lehető legnagyobb óvatossággal és pontossággal eljárni vagyunk kötelesek." Az állam szolgálatában alkalmazandó orvosok lelkiismeretes kiképzése érdekében az orvosok azt követelték az államtól, hogy „azon hiányos s tökéletlen félorvosi nevelést, mellyel eddig az úgynevezett sebészek képeztettek", rögtön szüntesse meg. Ezekben a tanfolyamokban „két-három évig tartott felületes és hiányos tanítás után csoportok okleveleztettek fel azon indokból, hogy a népnek is legyen orvosa, mert hiszen annak az ilyen is jó".16 Az állam köteles lenne biztosítani azokat az eszközöket, amelyekkel az egyetem a megfelelő szintű orvosi képzést elérheti. Megvallja a javaslatot készítő választmány, hogy „intézeteink jelen állapota teljességgel meg nem felel azon kívánatoknak, melyeket a tudomány jelen állása igényel, s hogy ily helyzetben nem nyújthatnak biztos kezességet a fentebb kitűzött követelések teljesítésére". A javaslat részletesen előadja a magyar kormánynak mindazon intézeteket, amelyek hiányzanak a közegészségügyi tevékenység megfelelő szintű kifejtéséhez: (III. fejezet) országos kórház, amely az egyetemek gyakorlati oktatásának színteréül és az országból idesereglő, bármilyen származású betegek gyógyhelyéül szolgálna; lelencház; szülőház; tébolyda; kerületi kórházak szülőintózetekkel és lelencházakkal párosulva, amelyek egyben a községi bábák és a kórápolók tanintézetéül is szolgálnának. Ezek közül az országos kórház (egyetemi klinika) céljára az orvosok a pesti Rókus kórházat szerették volna megszerezni. A IV. fejezet az „álladalmi és közegésségi rend segédszemélyei"-vel, a gyógyszerészekkel, bábákkal, kórápolókkal foglalkozik. A javaslat a tanulmányi rendet tárgyalja. Az V. fejezet: állatgyógyintézet és tanulmányi rend. Nem esik szó különálló főiskoláról, csupán az előtanulmányok és a szigorú vizsgák szükségességét szögezi le ismételten a javaslat. Az állatorvosi képzés kezdetlegességén a kibővített tanrenddel próbáltak segíteni, hiszen eddig — 1843-tól — maga az uralkodó biztosított két helyet a bécsi állatorvosi intézetben a magyar orvosdoktorok számára, hogy legyenek, akik valódi állatorvosi működést fejtenek ki az országban.1 7 Az állatorvosok legtöbbje ugyanis a katonaságnál volt alkalmazva, de tevékenységüket ott is elsősorban az embergyógyászat területére tették át, szégyellve a „baromorvosságot". Nem volt megszervezve a határokon a járványok megfigyelése; egy-egy pusztító járványos betegségről csupán a konzulok és ágenseik szakszerűtlen jelentései álltak rendelkezésre. Az orvosi karról1 8 szóló VI. fejezet sokat elárul az orvosok között dúló nézeteltérésekből, és későbbi viszály kezdetét is jelentette egyben. „Az orvosi kar megszűnik zárt 16 Az 1808/09-es orvostanulmányi ós szigorlati rendelet szerint két sebészi tanfolyam működött: a felsőbbrendűn a hat, majd 1816-tól a négy gimnáziumi osztályt végzettek tanulhattak, akik négy év után seborvosmester, sebészmester címet ós oklevelet kaptak. Az alsóbbrendű tanfolyam az előképzettségtől függően két vagy három évig tartott. Ezekből kerültek ki a polgári seborvosok, polgári sebészek. Oortvay Gy. : i. m. 80. — Ez utóbbi tanfolyam megszüntetését szorgalmazta a javaslat. A VKM júl. 24-én a következő évre meg is szüntette ezt. Ld. Közlöny, 1848/45. sz. 17 Kotlán Sándor: A magyar állatorvosképzés története. 1787 — 1937. Bp. 1941. 44. 18 „Orvosi reformtervünknek, melyet a ministériumnál benyújtottunk, főgyúpontja kétségen kívül az orvoskar, mint szakunk szellemi erejét összpontosító és kisugározható testület. Rendezzük ezért mindenekelőtt afelett az eszméket. Orvosrendi gépezetünkben a javaslat szerint, az orvoskar a tengely, mely körül forognak a hazában elágazó kerekei a közegészsógi és orvosrendőrségi ügynek szintügy, mint az orvosképzéséi. Ha ép leend a
