Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
A FRANCIA POLITIKA ÉS A KURUCOK 285 kelést a tíz évvel korábban elkezdett erőszak továbbfolytatásával, mert ha ez nem sikerül, a császár előbb-utóbb elveszti Magyarországot. Ha viszont sikerül engedelmességre kényszeríteni, ezzel az örökös tartományokban is igen megerősödik a katolikus vallás helyzete. Az 1681. április 20-i császári tanácsülés végül is úgy dönt, hogy a már összehívott országgyűlést nem halasztják későbbre; a jelenlevő magyar főpapok, az esztergomi érsek és a győri püspök minden kétségbeesett erőfeszítésük ellenére is kisebbségben maradtak. Ugyanis valamennyi német tanácsos és a katolikus magyar főurak (Esterházy Pál és Draskovich horvát bán) is támogatták az országgyűlés azonnali összehívását és gróf Königsegg birodalmi alkancellár, báró Hocher osztrák és gróf Nostitz cseh kancellár is csatlakoztak ehhez a véleményhez. Pedig e két utóbbi az 1671 —1673 közötti időszak szigorú intézkedései mellett volt, de látva az erőpolitika kudarcát, inkább a kompromiszszumos megoldást helyezték előtérbe. Sébeville, Franciaország bécsi követe, úgy vélte, hogy a kormány kész a legnagyobb engedményekre is: „Annyi biztos, hogy a császár megadja nekik a nádort és teljesíti valamennyi kívánságukat."53 Az 1681. április 28-ára5 4 Sopronba hívott követek május elején érkeztek meg, hogy átadják megbízólevelüket az alsótábla elnökének, a királyi személynöknek, Orbán Istvánnak. A kezdeti nehézségek elsimítása után május 21-én tartották a rendek első megbeszélésüket a soproni városházán és másnap, május 22-én került sor a császár ünnepélyes bevonulására, ami lehetővé tette, hogy elhangozzanak a király és a rendek nevében az esztergomi érsek üdvözlő beszédei. Még május 19-én megérkezett Thököly titkára is, 1681. május 24-én Lipót király ünnepélyesen megnyitotta az országgyűlést. Az első napirendi pont a nádorválasztás volt. Az alsótábla május 30-án jelölte ki annak a küldöttségnek tagjait, amely a szokásnak megfelelően tolmácsolta a nemesség álláspontját a felső táblán a nádorválasztás kérdésében. Az esztergomi érsek mégegyszer megkísérelte a választás megakadályozását; előbb megtagadta a felső tábla ülésén való megjelenést, majd pedig május 30-án, pénteken a klérus nevében tiltakozott. Másnap mégis győzött a nemesség álláspontja, és határozat született, hogy az országgyűlés (a papsággal együtt) kéri a királyt, hogy járuljon hozzá a nádorválasztáshoz.5 5 Június 2-ától az országgyűlés a királyi jelölésre várt, közben azonban újabb nehézségek támadtak, most a nádor jogkörét illetően. A bécsi kormány ugyanis hét tanácsost akart a nádor mellé állítani, ami lehetővé tette volna a Helytartótanács fenntartását. Ezzel szemben az országgyűlés követelte a nádor teljes jogkörének helyreállítását. Végül a császár engedett, és 1681. június 31-ón Esterházy Pált nádorrá választották. Június közepén az országgyűlés hozzálátott a sérelmi felirat megfogalmazásához. Június 16-án megválasztották a „compilátorok"-at, akiknek feladatuk volt az irat formába öntése, — majd úgy döntöttek, hogy a protestánsok sérelmeit is az általános feliratba foglalják bele. Itt azonnal szembetűnik a húsz évvel korábbi álláspontokhoz képest bekövetkezett változás. 1655-től 1662-ig ugyanis a katolikus rendek még elvileg sem fogadták el a protestáns sérelmek meglétét. Június 21-én összeülhettek és munkához láthattak a compilátorok. Feladatuk nem volt könnyű. Több mint két havi munkával, végül szeptember 7-én elkészült a felirat egy viszonylag enyhe változata. Közben a tárgyalások egy másik síkon is folytak. Miközben ugyanis a compilátorok bizottsága a sérelmeket osztályozta és előkészítette a teljes ülésen történő megvitatá-53 Sébeville jelentése a királynak, Linz, 1681. április 24.: Paris A.E. Autriche, 50. к. 122. fol. 54 A meghívó Linzből kelt 1681. február 28-án: Budapest O. L. Forgách-család levéltára, P 287, 21 fasc. Országgyűlés Irományai, 1681. Diarium Diaetae, 1 — 2. 1. 55 Uo.
