Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
286 JEAN BÉKENGER sukat, a kormány Thökölyvel tárgyalt; Sébeville júniusban úgy ítélte meg, hogy a császár „nem felejt semmit el abból, amit az elégedetlenek megbékítésére szükségesnek tart, erre pedig igen törekszik ... A törökök komoly segítséget ígértek az elégedetleneknek, ha folytatják a háborút."58 A nagyvezér Thökölyhez küldött egy csauszt, hogy biztosítsa őt a szultán védelméről, amennyiben a felkelők nem mennek bele semmilyen megegyezésbe. A török politika ugyanis teljesen megváltozott. Kara Musztafa nagyvezér kilépett a semlegességből, ami az osztrák —török kapcsolatokat a vasvári béke óta meghatározta, megkísérelte a terjeszkedési politikát Magyarországon. A török diplomácia legalább akkora súllyal esett latba 1681 nyarán, mint a franciák kísérletei, hogy Thökölyt eltántorítsák a Lipóttal való megegyezéstől. Pedig júliusban a tárgyalások jó úton haladtak. Thököly a császártól a Felső-Magyarország feletti rendelkezést, saját birokainak visszaadását és a túszok szabadon engedését kívánta. Kara Musztafa élénken reagált a tárgyalások hírére, mivel a soproni országgyűlés sikere a magyarországi beavatkozás minden ürügyét megszüntette volna, továbbá megfosztotta volna szövetségeseitől, a kurucoktól, és egységes magyar frontot állított volna vele szembe. Úgy döntött tehát, hogy egy pasát küld Thökölyhez, aki Apafi halála esetére neki igérte az erdélyi fejedelemséget, feltéve, hogy a kurucok készek a Porta védnöksége alá helyezni mindazokat a területeket, amelyeket Magyarországon kezükben tartanak, vagy a jövőben meg fognak szerezni. A felkelők ezt elfogadták és 80.000 forint adót ajánlottak, azzal a feltétellel, hogy azonnali segítséget kapnak. Úgy tűnik tehát, hogy a felkelők egyáltalán nem bíztak a császár által felajánlott kegyelemben és jobb szerettek volna egy török oltalom alatt álló Magyarországra visszatérni. A nyár derekán Kara Musztafa már nem rejtette véka alá háborús szándékait. Parancsot adott Apafinak, hogy szálljon táborba, s június hónaptól fogva Guilleragues katonai előkészületekről számol be. A portának azonban nem sikerült az 1681. évi hadjáratra sereget állítania és a török hadsereg csak a következő évben vált működőképessé. Eközben a francia diplomácia sem maradt tétlen, XIV. Lajos Vernay-Boucaud-t küldte Erdélybe,5 7 hogy közvetlenül Thököly kezébe adja át a pénzt, ami szükséges volt ahhoz, hogy a felkelők újra kezdjék a harcot. Tehát miközben Thököly titkára, Izdenczy Sopronban megbékülésről tárgyal, XIV. Lajos arra buzdítja a fejedelmet, hogy újabb hadat viseljen a császár ellen. Hogy miért? ő maga magyarázza meg egy Sóbeville-nek adott, június 21-én kelt utasításában: „Ahogy Ön helyesen látja, e tárgyalás sikere annál inkább fontos a Birodalom számára, mert lehetővé teheti a császárnak (ha kívánsága szerint sikert ér el), hogy újra kezdje a háborút. Bizom benne, hogy az Ön levelei tájékoztatnak, hogy milyen eredménnyel járnak mindezen megegyezési javaslatok."5 8 Közben a császár a francia visszacsatolások megvizsgálására elérte egy nemzetközi kongresszus összehívását a Majna menti Frankfurtba.5 9 Ennek hivatalosan az volt a célja, 56 Sébeville jelentése a királynak, Sopron, 1681. június 18. Paris A. E. Autriche, 50. к. 188. fol. Sébeville XIV. Lajos utasítására részletes jelentéseket küldött a tárgyalásokról. (XIV. Lajos június 6-án kelt utasítása: „comme Paccomodement des Mécontents sera la principale matière qui y sera agitée, je serai bien aise d'être informé par toutes vos lettres de ce qui s'y passera de plus considérable et des résolutions qui y seront prises." Paris A. E. Autriche, 50. k. 169. fol.) 67 Utasítása 1681. június 23.: Paris A. E. Hongrie, 4. k. 241. fol. A rendelkezésére álló 300 000 livre-re ld. a Vernay-Boucaud-nak küldött január 2-i udvari feljegyzést: uo. 3. к. 384. fol. 58 A király utasítása Sébeville-nek, Versailles 1681. június 21.: Paris A. E. Autriche 50. k. 173. fol. 59 Az 1681 —82-es frankfurti kongresszusra ld. Wyaocki: Kurmainz und Reunionen. Mainz. 1966.
