Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
282 JEAN BÄRENGEIl ezredeket tartsak: én csak azt akartam, hogy titokban némi kegydíjat adjak az elégedetlenek f6 vezetőinek."4 1 A helyzet alig három év alatt — látszólag legalábbis — sokat romlott; a lengyel vagy török támogatással megvalósuló magyar függetlenség tervétől eljutottak a meghatározott politikai cél nélküli katonai szövetséghez, majd Böham csapatának (amelyiknek hatékonysága erősen vitatható volt) kivonásával visszatértek a pénzjuttatások rendszeréhez, hogy a jövő számára megtartsák a kapcsolatokat. Márpedig a nimwegeni béke semmiképpen sem hasonlítható össze az 1668. évi titkos szerződéssel, mely a spanyol örökség felosztásáról rendelkezett.42 Már nem XIV. Lajos és I. Lipót állandó megbékéléséről volt szó, hanem valamiféle ideiglenes fegyverszünetről, amit Franciaország majd arra használ fel, hogy a reuniós politika révén maximális hasznot húzzon belőle.4 3 A reuniós politika, a szerződések tág értelmezése ürügyén, egy sor kisebb német állam annexiójára törekedett és ezáltal Európa XIV. Lajos akaratából diplomáciai feszültség és korlátozott konfliktusok idejét élte át. A visszacsatolások révén XIV. Lajos a Rajna mentén, de Németföldön is, terjeszkedni törekedett; közvetlenül fenyegette a spanyol királyságot és a birodalmi fejedelmeket, és a császár sem maradhatott közömbös a teljes békében végrehajtott sorozatos annexiók láttán. Maga a diplomáciai stilus is megváltozott. XIV. Lajos elbocsátotta a túl mérsékeltnek ítélt külügyi államtitkárt, Arnauld de Pomponne-t és Colbert de Croissy-val váltotta fel, aki csak egyszerű végrehajtója volt a király és Louvois hadügyminiszter politikájának. A szövetségek arra szolgáltak, hogy nyomást gyakoroljanak Spanyolországra és a császárra. Az utóbbi annál is inkább sebezhető volt, mert parancsoló pénzügyi megfontolásokból csapatainak nagyrészét szélnek eresztette a Lotharingiai Károly herceg által kidolgozott tervnek megfelelően;44 a hadsereg létszáma 60.000-ről 30.000 alá csökkent és ami még súlyosabb, az udvari haditanács számos ezred tiszti és altiszti karát is elbocsátotta. A császár tehát gyakorlatilag képtelen volt két fronton, Magyarországon és a Rajnánál háborúzni. Elég volt a Thököly-felkelés kiterjesztése, hogy Lipót engedményekre kényszerüljön Németországban és magára hagyja Spanyolországot Németalföldön. Látható, hogy XIV. Lajosnak még mindig szüksége volt a kurucok segítségére; a tíz évvel korábbi eseményekkel szemben, a béke aláírása nem jelentette a kurucok egyszerű cserbenhagyását. XIV. Lajos pontosan megfogalmazta ezt a törökországi új francia követnek, Guilleraguesnak adott utasításában: ,,A béke, amit a király a császárral kötött, nem teszi lehetővé számára, hogy nyíltan védelmezze őket, de amennyiben az elégedetlenek ós az erdélyi fejedelem követeinek még alkalmuk lenne Konstantinápolyba menni és ott találkoznának Guilleragues úrral, tudomásukra hozhatja, hogy jóllehet a király nem segítheti őket a császár ellen, továbbra is megőrzi irányukban azt a barátságot, amellyel kitüntette őket."4 5 41 A király utasítása Bét.hune számára, Sain-Germain. 1679. március 17.; i. h. 299 fol. Az „Instruction au Sr du Vernay-Boucaud, envoyé extraordinaire en Transylvanie" (Saint-Germain, 1681. január 2.) megerősíti a jogi szempontot a bujdosókkal Absolon révén kötött szerződés kapcsán: „le traité de Nimègue éteint et abolit tous des traités précédents." Paris A.E. Hongrie, 3. k. 395. fol. 42 J. Bérenger: Une tentative de rapprochement entre la France et l'Empereur: le traité de partage secret de la Succession d'Espagne du 19 janvier 1688. Revue d'histoire diplomatique, 1965. 291-314. 43 A 19. századvégi bőséges nacionalista német irodalom mellett ld. 0. Piquet-Marchai: La chambre de Réunion de Metz. Paris, 1969. 44 Lotharingiai Károly 1679-i jelentése, Wien, HHSt A Staatskanzlei : Österreichische Staatsregistratur, Repertórium N, fasc. 36. I. rész 183. fol. 9 lovasezred a 11-ből és 7 gyalogezred a 15-ből feloszlattatott. A Magyarországon állomásozó három lovasezred, a Holstein, Caraffa és Collalto sem kerülte el a feloszlatást. 45 A király utasítása Guilleragues, konstantinápolyi francia követ számára: Paris A.E. Turquie, 6. к. supplément, 8. fol.
