Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
278 JEAN BÉRENGEB. Forbin-Janson sürgette a királyt, hogy tegyen valamit, anélkül, hogy elkötelezné és költségekbe verné magát."27 Látható, hogy a francia diplomaták mozgási lehetőségei néha igen korlátozottak voltak, a királyi kormány pedig ügyelt a pénzre. Pedig a marseille-i püspöknek egy év óta kesztyűs kézzel kellett bánnia a felkelőkkel, akik nem szakították meg a tárgyalásokat a bécsi kormánnyal sem.2 8 Lipót császárra ugyanis két ellentétes irányzat hatott és a birodalmi kormány ennek megfelelően alapvetően megoszlott. Az egyik párt a felkelők elleni korlátlan háborúra buzdította és Zrínyi Péter és társai sikertelen összeesküvését arra akarta felhasználni, hogy rákényszerítse a magyarokra a katolikus vallást és alkotmányuk jelentős megváltoztatását. Ezt a pártot a jezsuiták, főleg pedig Müller atya, a császár gyóntatója vezette. A jezsuitákat támogatták a magyar főpapok, főleg pedig Bársony György,29 egri püspök, aki Magyarországra alkalmazta a „Verwirkungstheorie"-t: mivel a magyarok fellázadtak törvényes uralkodójuk ellen, eljátszották jogaikat, így tehát egészen természetes, hogy katolikussá tegyék őket, akár erőszakkal is. A titkos tanácsban a nagybefolyású Hocher főkancellár eltökélte, hogy végez a magyarokkal, akikben örökös lázadót látott, őt támogatta az udvari haditanács elnöke, Montecuccoli, aki szintén bizalmatlan volt a magyarokkal szemben, ők tétették meg a magyar udvari kamara elnökévé a bécsújhelyi püspököt, Kollonich Lipótot. Ezzel a szélsőséges párttal egy mérsékelt párt állt szemben, amelyet Sinelli Imre kapucinus atya vezetett, aki a császár melletti személyes tanácsos szerepét töltötte be. A Magyarországon, Komáromban született Sinelli atya a protestánsok áttérítésénél az enyhébb módszerek, a rábeszélés híve volt. Ezenkívül jól ismerte honfitársait és sokkal jobb indulattal volt irányukban, mint általában a bécsi udvar. Mindig elhatárolta magát az 1670 után Magyarországon követett brutális politikától. 1675-től Fignatelli nuncius támogatását is élvezte, mivel a biboros államtitkár és a pápa megbékélési politikát kivántak, hogy aztán minden erőt a török ellen mozgósíthassanak. Ez a mérsékelt párt úgy erősödött, ahogy az ellenreformáció kudarcot szenvedett; hamarosan döntő szerephez jut majd a fontos soproni tárgyalásokon 1681-ben. Ennek a pártnak köszönhető, hogy sosem szakadt meg a felkelőkkel való kapcsolat, a császár ismételten ajánlott fel számukra kompromisszumos békét. Ez rendkívül bonyolította a helyzetet és a külföldi partnereket óvatossága kényszerítette. Valójában a játszmában mindig öt fél vett részt: — a bujdosók illetve a kurucok — a francia kormány és diplomáciai megbízottai — az erdélyi vezetők: Apafi és Teleki — a bécsi kormány, amely szintén több frakcióra oszlott — a Fényes Porta Isztambulban. Forbin-Janson is kötelességének tekintette, hogy felhívja kormánya figyelmét arra, hogy Franciaország végül is milyen szánalmasan viselkedett: missziót küldtek; megfogalmaz-27 Forbin-Janson a királynak, a Lwów melletti táborból, 1675. aug. 23.: Paris, A.E. Pologne, 45. к. 60. fol.; közli J. Hudifa: Répertoire des documente concernant les négociations diplomatiques entre la France et la Transylvanie au XVIIe siècle. Paris, 1926. 106. sz. alatt. 28 Forbin-Janson a királynak, Varsó, 1674. aug. 11.: Paris. A.E. Pologne, 41. k. 60. fol. Közölte Hudifa: i. m. 95. sz. 29 Bársony György: Veritas toti mundo declarata. 1. kiadás: Kassa. 1671; 2. kiadás: Sopron. 1681, 220.
