Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
258 GERGELY J EU б alelnökségével egységes párttá „alakult át".14 0 Milyen álláspontot foglalt el a keresztény politika további sorsát tekintve a katolikus felsőklérus? Egységes álláspontról nem beszélhetünk. A püspöki kar tagjai között különbségek voltak a királykérdés, a kormánytámogatás, a kereszténypárti vagy egységespárti politika tekintetében. A prímás, az egri érsek, a székesfehérvári püspök és Zadravecz tábori püspök egyértelműen Horthy és az új rendszer támogatói voltak. A másik pólus a karlista—legitimista gróf Mikes szombathelyi, Hanauer váci és gróf Zichy Gyula pécsi püspökök. Csernoch bíboros hercegprímás 1922 márciusában, a Szent István Társulat 67. közgyűlésén megfogalmazta a katolikus egyház álláspontját az új helyzetben. Kiindulópontja a nemzetközi és hazai viszonyok elemzése volt: a kapitalizmus konszolidációja nem a kereszténydemokrácia vagy a keresztényszocializmus formájában valósult meg, hanem — hazai viszonylatban — a konzervatív, nem felekezeti jellegű egységespárttal, a nagybirtok és nagytőke politikai pártja közvetlen uralmával, a szélsőjobboldali, fasiszta törekvések visszafogásával, de a nemzeti hadsereg közreműködésével. Csernoch elemezte a keresztény nemzeti politikát és annak alternatíváit. A keresztény egységfront — a katolikusok és protestánsok nacionalista alapon való összefogása — a forradalmakra való reakció, az ellenforradalom jegyében jött létre. De rámutatott a kezdettől jelen levő fenntartásokra is: az élre került politikusokkal szembeni személyi kifogásokra, a taktikai hibákra, a szinte megoldhatatlan gazdasági és külpolitikai problémákra. Másrészt, az integrista katolikusok kezdettől féltették az együttműködéstől, az interkonfesszionális politikai párttól a katolikus külön-érdekeket. Az új helyzetben a prímás nem a keresztény politikai pártban, hanem a katolikus szociális akcióban jelölte meg a katolikusok közéleti feladatait. „Értsék meg, hogy a kereszténység ereje az egyes egyházak működésében jelentkezik. Azért hassanak oda, hogy azokon a tereken, ahol a kereszténység nevelő hatására van szükség, az egyes egyházaknak külön kell munkához látniok. . . A közös erő ugyanis nem az elkeveredésben rejlik, hanem az egyéni erők harmonikus összeműködésében", — szögezte le a hercegprímás.14 1 Csernoch és a magyar katolicizmus, bár nem tagadta meg a keresztényszocialista mozgalmat, a konszolidáció kezdetétől visszatért a háború előtti viszony helyreállításához. Csernoch katolikus szempontból a Bethlenféle megoldást tartotta elfogadhatónak és lemondott az önálló katolikus politikai pártról. Ez az alapállás adekvát a Vatikán álláspont jával. Csernoch a magyar katolikus egyház új „illeszkedését" fogalmazta meg az újtípusú rendszerhez. A kereszténypárti politikusok a Vatikán és a magyar hierarchia nélkül, még kevésbé ellenére, nem cselekedhettek. A kereszténypárt többsége a beilleszkedést választja, míg a keresztényszocialisták és a szélső legitimisták, — a bethleni megoldás ellen berzenkedő csoportok, — kívül maradnak. Míg 1919—1920 fordulóján úgy tűnt, hogy a KNEP a nagybirtok és a nagytőke érdekeit egyaránt hatékonyan képviselő párt lehet, 1920—1921 folyamán világossá vált, hogy egy párton belül a legitimista arisztokrácia és katoli-110 Világ, Népszava, Magyarság, Új Nemzedék, Új Lap, 1922. febr. 4. 1922. febr. 24-én a pártba bevonult kb. 150 volt munkapárti politikus báró Perényi Zsigmond vezetésével (Magyar Nemzeti Szövetség), a különféle titkos ellenforradalmi szervezetek támogatását biztosítva Bethlennek. Csatlakozott néhány volt kereszténypárti képviselő is. 141 Katholikus Szemle, 1922. ápr., 198.
