Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
256 GERGELY J EU б között nem lehetséges a szociáldemokrácia helyzetének a rendezése nélkül."132 A paktumot abból a szempontból is értékelni kell, hogy mit jelentett a keresztényszocialisták számára. Valóban, a keresztényszocialista mozgalom nem kielégítő eredményei, a szociáldemokrata szakszervezetek állandó jelenléte ennek a kiegyezésnek szükségességéről győzték meg a kormányt. Ezzel hivatalosan beismerték, hogy a szociáldemokrata mozgalom erejét nem sikerült megtörni, hogy az állam most már nemcsak a keresztényszocialistákat ismeri el munkásmozgalomként. Ebből a szempontból a paktum nehéz helyzetbe hozta a keresztényszocialistákat, s nyilván ez sem volt utolsó szempont a szociáldemokraták részéről a paktum megkötésénél. Ezt a későbbiekben a tények egész sora igazolja. Még egy új szempontot is fel kell vetnünk. A keresztényszocialista mozgalom nemcsak a kurzusba illeszkedett bele, hanem abban szociális elemet is képviselt. Bethlen több munkatársa már ekkor felismerte, hogy a keresztényszocialista mozgalom kudarcának oka nem utolsó sorban abban van, hogy nem engedték a tényleges érdekvédelmi irányba kibontakozni. 1921-ben két veszély is jelentkezett: 1. keresztényszocialista (szociális és esetleg demokratikus irányú) legitimista pártmozgalom életrehívásával kísérleteztek, amely zavarta a bethleni struktúrát. 2. A keresztény szakszervezetek egyre gyakrabban léptek — éppen saját létfenntartásuk érdekében — a harcos megmozdulások útjára. Ha tovább radikalizálódnak, legitimista és katolikus támogatással az önálló kispolgári demokratikus és szociális törekvések gyűjtőhelyévé válnak. Itt csak a Miniszterközi Nemzetvédelmi Bizottságban 1921. december 1-én elhangzott véleményt idéznénk. Hegyeshalmy Lajos, a KNEP-párti kereskedelmi miniszter képviselője kijelentette: ,,Az utóbbi időben a keresztény szocialista párt oly eszközökkel dolgozik a kormány ellen, amelyek a szociáldemokrata párt irányát jellemzik. A villamos vasutaknál és az állami vasgyáraknál a keresztény szocialistákat pártpolitikai célokra használják fel, ami a munkáskérdés megoldásánál újabb nehézségeket idéz elő." Javaslatára ,,a bizottság a keresztényszocialisták ily irányú működését az államra nézve aggályosnak tartja, amiért is javasolja, hogy a tények a miniszterelnök úr őméltósága tudomására hozassanak."133 Érthető, hogy a nagytőke és nagybirtok érdekeit, a stabilizációt közvetlenül szem előtt tartó Bethlen a keresztényszocialista mozgalom ilyen irányú fejlődését megakadályozta. Végső soron úgy véljük, Bethlen alkalmasabbnak tartotta a nagy befolyással rendelkező jobboldali szociáldemokrata vezetőket arra, hogy velük paktumot kössön és az abban körülhatárolt módon velük együttműködjék, mint a kispolgári és középréteg jellegű, szélsőségekre is hajlamos, labilis keresztényszocialista mozgalmat. A keresztényszocializmus (és általában a politikai katolicizmus) történetében — épp úgy, mint a nagypolitikában, — az 1921 év végét, 1922 elejét szakaszhatárnak, fordulópontnak tekintjük. A KNEP 1922. január 4-i értekezletén Andrássy bejelentette, hogy a királykérdés miatt kilép a pártból. A pártelnöki posztot ismét Haller István vette át. A KNEP tehetetlenségét látva, Bethlen 1922. január 5-én bejelentette, hogy „belép" a Kisgazdapártba. Az MSzDP-vel való megbékélés, a Bethlen—Peyer paktum után az uralkodó osztályok érdekeit 132 Nemes D. szerk.: A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon, 1921-1924., II., Bp. 1956, 54. 133 OL. К 26. ME. ált. 1921 -XXXVIII-1680, 28. sz. jkv.
