Századok – 1976

Krónika - Tudományos minősítések (Márkus Ferencné) 172/I

KRÓNIKA 175 A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Berend T. Iván akadémikus volt, az opponensek: Mérei Gyula akadémikus, Pölöskei Ferenc, a történelemtudományok doktora és Hanák Péter, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: Nevezett nagyterjedelmű, aprólékos pontossággal elkészített doktori disszertációja a magyar marxista politikai történetírás jelentős eredménye. A szerző hatalmas forrásanyagot dolgozott fel, s ennek alapján számos új, tudományos értékű megállapításhoz jutott. Elsősorban a parlamenti ellenzéki pártok, s ezzel összefüggésben a szabadelvű kormánypárt és a szocialista munkásmozgalom fontos kérdéseit tisztázta, s nemcsak bővítette, de árnyaltabbá tette, egyes területeken helyesbítette a témára vonatkozó eddigi ismereteket. Politikai-történeti vonatkozásban nagymértékben hozzájárult a dualizmus válsága kibontakozásának tudományos feltárásához. A disszertáció további érdemeihez tartozik, hogy a vizsgált problémakörök kifejtése során — a kormánypolitika, a szocialista munkásmozgalom, a polgári radikálisok, vagy a parasztpártok elemzése alkalmával — túltekint az ország és a Monarchia határain, és eredményesen mutatja meg az összeurópai összefüggéseket. A disszertáció végül alapos kritikai áttekintést nyújt a kérdésre vonatkozó irodalomról, s így historiográfiai szempontból is értékes. A disszertáció vitája során felmerült kérdéseket, a jelölt válaszát és a disszertációval kapcsolatban kialakított végleges álláspontját a bírálóbizottság a következőkben foglalta össze: A vita során számos probléma merült fel. Különösen központba került a polgári radikálisok, a Justh-párt, az Áchim-kérdés, méginkább Ady Endre történelmi szerepének megítélése. A két opponens — Pölöskei Ferenc és Hanák Péter — a jelölt válaszát nem tartotta elfogadhatónak, nem utolsósorban a jelölt egyes vonatkozásokban megnyilvánuló nem kívánatos vitamódszere miatt. Az opponensek azonban továbbra sem vonták kétségbe a disszertáció már említett érdemeit, változatlanul javasolták a disszertáció elfogadását. A bírálóbizottság a felmerült vitakérdések egy részét nyitott tudományos problémának tekinti, felhívja azonban a jelölt figyelmét a megfelelő mértékű szelektálásra, valamint a disszertációban tárgyalt néhány kérdés, így a polgári radikálisokkal, az Áchimpárttal, a Justh Gyulával és az Ady Endrével kapcsolatos értékelések árnyaltabbá tételére, végül a marxista történeti irodalom eredményeinek ismételt átgondolására, fokozottabb hasznosítására. A Bírálóbizottság — titkos szavazás alapján — szótöbbséggel javasolta Dolmányos István részére a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1975. június 27-i ülésén javasolta Dolmányos István részére a történelemtudományok doktora fokozat odaítélését. A TMB Plénuma 1975. szeptember 24-én Dolmányos István részére a történelemtudományok doktora fokozatot odaítélte. * Erényi Tibor, az MSzMP KB. Párttörténeti Intézetének tudományos osztályvezetője 1975. április 7-én védte meg ,,A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a magyar politikai életben (1898 — 1918)" c. tézisekbe foglalt munkásságát doktori értekezésként. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Nemes Dezső akadémikus volt, opponensek Mérei Gyula akadémikus, Galántai József, a történelemtudományok doktora és Mucsi Ferenc, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: Erényi Tibor negyedszázadot felölelő tudományos alkotó munkásságát összegezte több vonatkozásban, új eredményeket is felsorakoztató téziseiben. Méltán tartja számon a történettudomány dokumentum-szerkesztői tevékenységét. A szerzőt a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom elméleti munkáinak, a hozzáférhető szakirodalomnak kritikus vizsgálata jellemzi. A disszertáns sokrétű munkássága és tézisei a magyar történelem egyik bonyolult kox'szakának — a dualizmus utolsó két évtizedének — a munkásosztály társadalmi tényezővé, meghatározó politikai erővé válása folyamatának vizsgálatát ragadják meg. A hazai munkásmozgalom történetében, a tömegpárttá vált Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikáját történetírásunk meglehetősen ellentmondásosan értékeli. A szerző munkásságának érdeme, hogy beható elemzéssel új tudományos eredményekkel hozzájárult több vitatott kérdés tisztázásához. Lényegesek az 1897-es