Századok – 1976

Krónika - Tudományos minősítések (Márkus Ferencné) 172/I

174 KRÓNIKA jól tagolt szerkezetben tárja az olvasó elé. Az értekezésben, melyben fény derül az uradalom gazdálkodásának főbb területeire, a számos feudális vonás ellenére tőkés gazdálkodás főbb ágazataira (növénytermesztés, állattenyésztés stb.), különösen pedig az üzemszervezeti körülményekre és az uradalom munkaerőgazdálkodására, a szerző sikeresen egyesítette a történeti szempontokat, valamint a marxista közgazdaságtudomány nézőpontjait az agrártudomány korabeli ós mai álláspontjával. Mindez komoly erénye munkájának. A disszertáció külön érdeme, hogy nem csupán a nagybirtok termelóstörténetét elemzi, hanem az ott dolgozó szegényparasztok és agrárproletárok helyzetét is figyelemmel kíséri. Mindezek alapján az értekezés értékes hozzájárulás a korszak agrárfejlődésének regionálisan is árnyaltabb megrajzolásához. Az értekezés értékét tovább növelte volna, ha a jelölt — mint a vitában is szerepelt — összegyűjtött anyagát elemzőbben s a statisztikai módszereket körültekintőbben alkalmazta volna. Ugyancsak kívánatosnak véli a bírálóbizottság az uradalom gazdálkodása során végbement eszköz- és fajtaváltás többoldalú bemutatását, valamint az uradalom régiójához kapcsolódó népességre vonatkozó adatok demográfiai vizsgálatát. A bírálóbizottság — titkos szavazás alapján — egyhangúlag javasolta Oláh József részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1974. dec. 16-i ülésén Oláh József részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot odaítélte. * Soós Pál, a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa 1974. december 16-án védte meg „Szabó Ervin pályakezdése (különös tekintettel művelődési törekvéseire)" c. kandidátusi értekezését. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Mérei Gyula akadémikus volt; a disszertáció opponensei Mucsi Ferenc, a történelemtudományok kandidátusa és Remete László, az irodalomtudományok kandidátusa. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: A disszertáns értekezésében a magyarországi századforduló történetének, szellemi világának mélyebb megismerése szempontjából fontos témát tett vizsgálatának tárgyává. Újabb oldalakról mutatja be Szabó Ervin életpályájának eddig nem eléggé megvilágított szakaszát, életművének kevésbé kimunkált területeit. Az értekezés sok, már feltárt és a jelölt által felkutatott forrásanyagot dolgoz fel. A téma feldolgozása során a jelölt számos új eredményt ért el. Részletesen tárgyalja a Szabó Ervint ért szellemi hatásokat, külföldi mozgalmi kapcsolatait, szerepét a századforduló baloldali szellemi és politikai mozgalmaiban, publicisztikai tevékenységét, művelődés- és művészetelméleti nézeteit, művelődéspolitikai tevékenységét. Elismerést érdemel a historiográfiai fejezet tényanyaga. A Bizottság ennek a fejezetnek elvi, elméleti elmélyítését ajánlja a jelöltnek. A disszertáció vitája során felmerült kérdéseket, a jelölt válaszait és a disszertációval kapcsolatban kialakított végleges álláspontját a bírálóbizottság a következőkben foglalta össze: Az értekezés bizonyos részei, egyes problémakörei további kutatást, mélyebb kimunkálást, és némely megállapításai világosabb megfogalmazást igényelnek. Továbbá konkrét elemzést kívánnak nézeteinek ideológiai forrásai, különös tekintettel Szabó Ervin ideológiai eklekticizmusára. Meg kell kísérelni — ós amennyiben lehetséges,—következetesen végbe kell vinni a névtelen Szabó Ervin-írások megnyugtató azonosítását az egész disszertáción. A Szabó Ervin szerepével, jelentőségével kapcsolatban néhány helyen észlelhető túlértékelést a jelölt küszöbölje ki. Törekedjék Szabó Ervin MSzDP-hez fűződő kapcsolatainak tényszerű és értékelő kidolgozására. A Bírálóbizottság — titkos szavazás alapján — egyhangúlag javasolja Soós Pál részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1976. február 24,-i ülésén Soós Pál részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot odaítélte. * Dolmányos István, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense 1975. május 12-én védte meg „A századelő politikai történetének alapkérdései, különös tekintettel a koalíciós kormányra (1906 — 1910)" c. doktori értekezését.