Századok – 1976

Történeti irodalom - Adriányi; Gabriel: Ungarn und das I. Vaticanum (Ism. Lukács Lajos) 167/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 167 kai mintegy bizonyítani kívánják az utánuk jövő nemzedéknek, hogy az ő életük is hasznos, sőt érdekes, a mai nemzedék figyelmére méltó volt. Szépen utal erre a könyv jól megválasztott címe is. Szegényparaszti, küzdelmes sorsról vallanak a szerzők valamennyien. A kötet olvasójának lehetősége van az általánosításra, képet kap a szegényparasztság életéről — de ez teszi a kötetet talán egysíkúvá, kritikusabb olvasójának egyhangúvá is. A néprajzi gyűjtők érdeklődése a szegényparasztság felé fordult, s őket buzdították életük megírására. Nem lett volna haszontalan, ha a parasztság más rétegeiből is felkérnek egyeseket, írják meg életüket. így nemcsak körkép, hanem sokszínű kép kerekedett volna. A könyv sikere így is bizonyos, s egy újabb kötet már bővebb tematikával jelenhet meg. A könyv Vankóné Dudás Juli rajzaival jelent meg, aki egyben az írók közül is az egyetlen, némileg ismert személyiség. Rajzainak közrebocsátása e könyvben nagyszerű szerkesztői és kiadói gondolatnak bizonyult. Amit a tíz visszaemlékező írásban elmond életük szép és emlékezetes pillanatairól, azt Vankóné rajzban is elmondja. Talán a szerzők fénykópét nézegettük volna még szívesen, láthattuk volna, hogy a tipikus életutak milyen egyénítő vonásokat véstek arcukra. A könyvet tömör életrajzi jegyzetek és rövid utószó egészíti ki. GERGELY ANDRÁS GABRIEL ADRIÁNYI: UNGARN UND DAS I. VATICANUM (Köln—Wien, Böhlau Verlag. 1975. 567 1. és 1 térkép. Bonner Beiträge zur Kirchengeschichte. Band 5). MAGYARORSZÁG ÉS AZ I. VATIKÁNI ZSINAT „Rég idő óta nem jött elő oly esemény, mely mélyebb és állandóbb befolyást gyakorolhatna a jelenkor minden viszonyaira, mint a római zsinaton a csalhatatlanság elvének kimondása. A pápa csalhatatlanságának elve, azon formában, melyben felállíttatott, ellentétben áll az újabb államszervezetek alapját képező elvekkel" — írta báró Eötvös József kultuszminiszter Ferenc Józsefhez 1870. június 30-án kelt, nagyszabású előterjesztésében (41. dokumentum), — kifejezést adva legőszintébb véleményének és egyben tolmácsolva a gróf Andrássy Gyula vezetése alatt álló kormány álláspontját az I. Vatikáni Zsinat lényeges vonatkozásairól. Ennek figyelembevételével is elmondható, hogy az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés megalkotásával, a dualizmus államrendszerének fokozatos kiépülésével, ha a tulajdonviszonyok, az egyes társadalmi osztályok helyzete nem is változott meg, ennek ellenére a polgári parlamentarizmus érvényre jutása a Monarchia mindkét felében, felelős minisztériumok létrejötte és egyéb liberális jellegű reformok bevezetése, mégis új állapotot idézett elő a katolikus egyház számára Magyarországon és Ausztriában egyaránt. Amivel a felelős egyházi vezetőknek mindenképpen ezentúl számolniuk kellett, az elsősorban abból fakadt, hogy megszűnt az a korszerűtlen, melegágyi atmoszféra, melyet az osztrák abszolutizmus az 1850-es és 1860-as években létrehozott, a katolicizmus erőinek védelmére, befolyásának hathatós támogatáséra. Bár kétségtelen, hogy a konkordátumos egyházpolitikai irány érvényesítésének időszakában az államhatalom atyáskodó magatartása, mint valamifele visszájára fordított jozefinizmus, már-már időnként terhére is vált, annak előnyeit élvezők számára, — különösképpen Magyarországon, — ennek ellenére az 1849-ben beköszöntött ellenforradalmi periódus — a maga sok tekintetben ellentmondásos rendszere ellenére, — kedvező lehetőséget adott a katolikus egyház reorganizációjára, pozícióinak hathatós megőrzésére, — mely lehetőséggel Scitovszky János, aki a császári udvar és a római Szentszék bizalmát egyaránt bírta, az 1849-ben kinevezett új prímás, esztergomi érsek, — széleskörűen élt is. Nos ennek a magát hivatalosan a katolicizmust cégéresen pártoló rendszernek, mely ellentmondásba keveredett végül a maga leghűségesebb híveivel is — köztük az arisztokratikus-ókonzervatív politikai blokkban szerepet vállaló Scitovszky prímással is —, 1867-ben vége szakadt a Lajtán innen és túl egyaránt. Beust kormánya egyrészről, Andrássy kormánya másrészről, a liberalizmus jegyében fogant és a parlamenti viták, a szabadabbá vált sajtóban tükröződő közvélemény igénye, még sokkal félelmetesebb