Századok – 1976

Történeti irodalom - Diószegi István: Két világháború árnyékában. Nemzetközi kapcsolatok története 1919–1939 (Ism. Stemler Gyula) 144/I

TÖRTÉNETI IRODALOSt 145 lyok tornyosulnak, az alapvető európai, ázsiai vagy más kontinentális problémákat nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A szerző biztos kézzel kalauzolja el az olvasót az 1920-as évek bonyolult ós ellentmondásos nemzetközi politikai eseményei között, megfelelő módon előkészítve a harmincas évek változásainak bemutatását. Igen érdekes a munkában a szovjet külpolitikai vonal alakulásának ós változásának, a szovjet diplomácia olykor nagyon kedvezőtlen helyzetének ábrázolása. A hosszú ideig diplomáciailag el nem ismert Szovjetunió a húszas évek második felében már szóles politikai, gazdasági és diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett, a tőkés országok többsége végül is elismerte az első szocialista államot. A szovjet külpolitika a húszas évek első felében az „ideiglenes együttélés" felfogásában fogadta a kapitalista országok közeledését. „A nemzetközi proletárforradalom közeli robbanása és győzelme iránt — írja Diószegi István — nem voltak különösebb kételyek." Az évtized második felében bekövetkező kapitalista stabilizáció azonban az együttélés ideiglenes jellegéről vallott nézetek megváltoztatását igényelte, amellyel együtt járt a külpolitika és a diplomácia valódi szerepének elismerése is. Mindezt csak erősítette az európai hatalmak azon törekvése, hogy az ismét megerősödő Németország expanzív céljait keleti irányba terelje. A Szovjetuniónak úgy kellett a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe beilleszkednie, hogy saját biztonságát is vigyázza. Diószegi István könyvének utolsó harmadában ismét a német külpolitika tárgyalása kerül középpontba. Az „erőtlen egyensúly", a bizonytalan nyugalom időszaka a harmincas évek első éveiben lezárult. Az első világháborúban vesztes Németország most már a kihívást választotta. A szerző feltárja a német expanzív külpolitika valódi tartalmát, a tényleges célokat, az eszközök sokféleségét, az európai hatalmak ellentéteit és gyengeségeit kihasználó taktikát, amelynek eredményei a Rajna-vidék megszállása, az Anschluss, Csehszlovákia megcsonkítása, majd likvidálása. Németország 1936 és 1939 között háromszor állította az európai nagyhatalmakat súlyos döntés elé, s Anglia ós Franciaország mindhárom esetben azonos módon reagált. A brit magatartás mindhárom esetben a német lépések tudomásulvételét jelentette, Franciaország hajlandó lett volna ugyan megfelelő erővel válaszolni a német kihívásra, de Anglia támogatása nélkül elállt eredeti szándékától. Az olvasóban szükségképpen felmerül a kérdés: milyen okok játszottak közre ebben az ismétlődő magatartásban? A szerző szerint elsősorban nem katonai meggondolások indokolták a fenti döntéseket. A francia külpolitika alakítói a Szovjetunióval közösen folytatott háborútól azért féltek, mert az a hazai baloldali erők, a Népfront politikájának megerősödéséhez vezethetett volna. Ez a belpolitikai meggondolás bénította meg Franciaország aktív ellenállását és kényszerítette „reménytelen hátrálásra" az országot. A brit magatartás is nélkülözte az „előrelátást és bölcsességet", de létrejöttében elsősorban külpolitikai meggondolások játszottak szerepet. Chamberlain optimista állásfoglalása szerint megéri a kockázatot, ha a német expanziós törekvéseket — még áldozatok árán is — sikerül az „etnikai határok között stabilizálni". Hogy mennyire megalapozatlan volt ez az elképzelés, arra Churchill nagyon találóan mutatott rá az alsóházban elmondott kritikájában: „Angliának a háború ós a szégyen között kellett választania. Miniszterei a szégyent választották, hogy utána mégiscsak a háborút kapják." A józan figyelmeztetések ellenére az angol ós a francia külpolitika München után is az agresszorral való megbékélés útján haladt; csak a Lengyelországot közvetlenül fenyegető német támadás küszöbén változtattak korábbi magatartásukon, vállalva most már a fegyveres harcot is. Diószegi István könyve — az ismertetett kérdéseken túl — természetesen szélesebb ívben, nagyobb mélységben tárgyalja a nemzetközi kapcsolatok ез konfliktusok két évtizedének eseményeit. Az európai problémák mellett igen jó összefoglalását adja a közel-keleti, az ázsiai, a latin-amerikai stb. országokban lejátszódó eseményeknek. A kötet igen nagy pozitívuma, hogy a különböző nemzetközi konfliktusok, az ezeket rendezni kívánó konferenciák, a nemzetközi kapcsolatokat szabályozó szerződések bemutatásán túl kitér az érdekelt országok gazdasági felkészültségének ismertetésére, a belpolitikai viszonyok ábrázolására, valamint az ideológiai — elsősorban nacionalista — háttér felrajzolására is. Az eseményeket leíró részeket mindenkor az elemzés, az okok és összefüggések, az ellentmondások feltárása követi. Ezért a bonyolultabb kérdések megértése sem jelent különösebb gondot az olvasónak. Külön figyelmet érdemel a kötethez csatolt irodalmi tájékoztató, amely fejezetenként és tematikusan közli a vonatkozó fontosabb magyar és nemzetközi történeti munkákat. A tájékozódást segíti a kötet személy- és helységnévmutatója is. Diószegi István történeti irodalmunkban hiányt pótló munkáját nem csupán a szakemberek, hanem a szélesebb olvasóközönség is haszonnal forgathatja. STEMLER GYULA 10 Századok 1976/1