Századok – 1976

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei. - 1197/VI

krónika 1197 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI 1976. április 20-án a Magyar Történelmi Társulat és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat beszélgetést szervezett a Kossuth Klubban. Az összejövetel tárgya a mohácsi csata volt. Mivel ebben az évben emlékeztünk meg a középkori magyar állam bukásának 450 évvel ezelőtti tragédiájáról, teljesen érthető volt mind a rendező szervek szándéka, mind a beszélgetésben résztvevők jelentős száma. A beszéltetóst Perjés Géza és Rázsó Gyula hadtörténészek, valamint Hermann Zsuzsa és Szakály Ferenc történészek kötetlen előadásai nyitották meg. Az előadások két téma között oszlottak meg: a Mohácshoz vezető út és a mohácsi csata története. A Mohácshoz vivő történelmi út nagyon sok fontos állomása már kidolgozott. Hermann Zsuzsának az ország gazdasági helyzetét bemutató cikke (Államháztartás és a pénz értéke Mohács előtt. Századok 109 [1975] 2.) és Szakály Ferencnek az újabb eredményeket szerencsésen egybefogó munkája (A mohácsi esta. Sorsdöntő történelmi napok, 2. Bp. 1975) alapvetően új irányba terelték a mohácsi csata előzményeiről vallott felfogást. Egyre inkább kidomborodik az újabb kutatások nyomán az, hogy a korábbi évek naiv szemlélete nem állta ki a próbát, nem lehet az ország akkori vezetőinek szubjektív hibáira építve a végeredményt, a csata elvesztését megérteni. Mohácshoz igenis objektív okok láncolatán át vitt az út. S az okok elsősorban az objektív gazdasági viszonyokban gyökereztek. Továbbá le kell számolnunk azzal a hittel is, hogy a balkáni népekkel sikeresen fogott össze Magyarország a török ellen. Kevésbé sikerült eredményt elkönyvelni a mohácsi csata lezajlásáról szóló beszámolóban. Noha a hadtörténészek nagyjából egyetértettek a csata színhelyében, a lokalizálását geológus szakértő hozzászólása is megerősítette, azonban a csatáról továbbra is a legjobb összefoglalást Gyalókay Jenő fél évszázada megjelent tanulmányából kaphatjuk (Mohácsi Emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinieh Imre. Bp. 1926. 193 — 276). A felszólalások forráskezelése is felveti annak a szükségességét, hogy Magyarország egyik legjelentősebb sorsfordulójáról készüljön forráskiadvány, amely a forrásokat (minél nagyobb számban) egy csokorba kötve, kritikusan tárja a kutató és olvasó elé. Az előadásokat követő kötetlenebb beszélgetés sok részletproblémát vetett fel és egyúttal azt is bizonyította, hogy milyen mélyre ivódott a korábbi évek sematikus szemlélete, de azt is, hogy a történetírás iránti érdeklődés jelentős mértékben növekedett Magyarországon. Érszegi Géza