Századok – 1976

Folyóiratszemle - Oszipova; T. V.–Szobolev; P. N.: Lenin koncepciója az osztály-erőviszonyok alakulásáról; az Októberi Forradalomban 1191/VI

1192 folyóiratszemle forradalomban a proletariátusnak az egész parasztság szövetségese, míg a szocialista forradalomban e társadalmi csoport legszegényebb része lesz a munkásosztály szövetségese. Az osztályerőviszonyok elemzésének legteljesebb képe Lenin 1917 áprilisának elején írt munkájában bontakozik ki: „A politikai pártok Oroszországban és a proletariátus feladatai." Lenin négy osztálycsoportosulást emelt ki: 1. A földesurak és a burzsoázia legelmaradottabb rétegei, akiknek érdekeit a kadet párttól jobbra álló pártok képviselték. 2. A burzsoázia és a kapitalizálódott földesurak. Ê képződmény politikai pártja a kadet párt volt. 3. A kistulajdonosok, a kis- és középparasztság, a kisburzsoázia és a munkásoknak a burzsoázia befolyása alá került része. E csoportok érdekeit a mensevikek, az eszerek és a hozzájuk közel álló csoportosulások fejezték ki. 4. A proletárok, a bérmunkások és a hozzájuk csatlakozó szegényparasztság (félproletárok), akiket a bolsevikok pártja képviselt. A februári forradalom után a politikai helyzet sajátszerűségét a kettőshatalom jelentette, amely a forradalom fejlődésének átmeneti mozzanata volt. Ez volt az a szakasz, amikor a forradalom már túlment a hagyományos burzsoá-demokratikus szakaszon, de még nem ért el ,,a proletariátus és parasztság »tiszta« diktatúrájához". E sajátos szakasz vizsgálatát Lenin „A proletariátus feladatai forradalmunkban" c. munkájában végezte el. A kettőshatalom felszámolásának útja a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszóban fogalmazódott meg, amelynek megvalósítását ekkor a bolsevik párt a forradalom békés fejlődésében jelölte meg. A forradalom objektív feltételeinek megléte mellett a szocialista forradalom szubjektív tényezőinek kifejlesztését tűzte napirendre a történelem: a szocialista forradalom politikai seregének megformálása, az osztályszövetségesek megnyerése került a napirendre. A szerzők továbbá kifejtik, hogy a burzsoázia és proletariátus hatalomért folyó harcának végső kimenetele attól függött, hogy a kispolgárság kinek az oldalára áll. Oroszország parasztgazdaságainak 65%-a szegényparaszti, 20%-a középparaszt volt és 15%-át a falusi burzsoázia, a kulákok birtokolták. Lenin a taktikát a parasztság minden rétegére vonatkozóan külön kidolgozta. 1917 márciusában meghatározta e taktika fő vonásait. A szegény parasztság sokmilliós tömege a proletariátus természetes szövetségeseként jött számításba, a középparaszt pedig helyes politika esetén nem válik a szocialista forradalom ellenségévé. A kulákság, mint falusi burzsoázia, a monarchia megdöntése után a forradalom továbbfejlődésének ellenségévé válik. A szerzők a téma megközelítésében felhívják a figyelmet az agrárkérdés jelentőségére. Ezzel kapcsolatosan úgy vélik, hogy a bolsevik párt agrárprogramját Lenin dolgozta ki. Teoretikus következtetésük, hogy a dolgozó parasztság érdekében az imperializmus korában nem lehet megoldani az agrárkérdést anélkül, hogy ne érintsék a burzsoázia uralmának alapjait. A földosztás bolsevik koncepciójával szemben a burzsoá-reformista irány a föld magántulajdonát érinthetetlennek tartotta az alkotmányozó gyűlés összehívásáig. A szerzők a továbbiakban vázolják a hatalom megragadásának fő irányait az áprilisi konferencián elfogadott program tükrében. A szerzők koncepcionális fejtegetéseikben kitérnek arra a folyamatra, miképpen és milyen mértékben ragadták a bolsevikok magukkal a tömegeket. A hadsereg nagyobb része megnyerésének egyéb okok mellett azért volt hallatlan nagy jelentősége, mert a 15,8 millió katona nagy többsége paraszt volt. A honvédő ideológia és általában a kispolgári befolyás fokozatos kiszorulása a tömegek tudatából jórészt a bolsevik párt propaganda munkájának volt köszönhető, noha a meghatározó mozzanat nyilvánvalóan a katona és paraszttömegek tapasztalatai voltak, amelyek a további öldöklés és nyomorúság teljes kiúttalanságát mutatták meg. Ebben a kiúttalanságban volt irányjelző a bolsevik párt. Júniusban már 240 ezer tagja volt a bolsevik pártnak, ebből 26 ezer a hadseregben dolgozott. Októberben pedig a 350 ezer párttagból kb. 50 ezer katona volt. A szerzők a továbbiakban kifejtik a párt és Lenin munkásságában azokat a vonatkozásokat, amelyek a hatalom megragadásának előkészítésére irányultak. Végül a szerzők fő vonalakban bemutatják a proletárdiktatúra főbb vívmányait és megszilárdításának feltételeit. Befejezésül hangsúlyozzák az orosz proletárforradalom győzelmének azokat a vonásait, amelyek nemzetközi jelentőségűek a kommunista mozgalom számára. (Voproszii Isztorii KPSzSz 1975. 1. szám. 89—99. I.) K. T.