Századok – 1976

Történeti irodalom - Rapportiveneto–ungheresial l'epoca del Rinascimento(Ism. Takács József) 1168/VI

1168 történeti irodalom roslakói is a városigazgatási hivatalokban. A középkor végétől a történelmi fejlődés a két országban külön utakon jár. Magyarország elveszti függetlenségét a török hódítás idején, Svédország viszont végleg felszabadul a dán függőség alól. A kötet második része a Svéd Nemzeti Archívum magyar vonatkozású forrásanyagának 1626 és 1749 közötti időre vonatkozó jegyzéke. A válogatást Áke Kromnow, K. Karkainen és M. Vörös állították össze. A jegyzék az erdélyi uralkodók és a svéd uralkodók diplomáciai kapcsolatainak fontos adatokat tartalmazó regisztere, jórészt a Harmincéves Háború idejéből. Lényeges részei: I. Királyi Levelek. II. Egyezmények Erdéllyel. III. Diplomatica. IV. Levelek a királynak 1639 —1645. V. Stegeborg Gyűjtemény. (A Westfáliai Békére vonatkozó anyag.) VII. Oxenstierna Gyűjtemény (Leveeek Axel Oxenstierna kancellárhoz). VIII. Skokloster Gyűjtemény. IX. Magnus Gabriel de la Gardie Gyűjtemény. A Svéd—Magyar Történeti Bizottság szerkesztésében megjelent angol nyelvű kötet kiadása igen időszerű volt, a skandináv—magyar kapcsolattörténet számos kérdésére első ízben hívta fel a figyelmet és hasznos útmutatást, összegező áttekintést ad történészeknek, régészeknek, néprajzkutatóknak, kultúrtörténészeknek, nyelvészeknek egyaránt. N. BALOGH ANIKÓ 1 RAPPORTI VENETO-UNGHERESI ALL'EPOCA DEL RINASCIMENTO (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1975. 438 1.) VELENCEI-MAGYAR KAPCSOLATOK A RENESZÁNSZ KORÁBAN A velencei Giorgio Cini Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kulturális Kapcsolatok Intézete közös szervezésében 1973-ban másodízben rendeztek tudományos ülésszakot a korszak legkiválóbb olasz és magyar kutatóinak részvételével. Az első, 1970-es, nemzetközi konferencia anyaga Vittore Branca gondozásában jelent meg (Venezia e Ungheria nel Rinascimento, Firenze, Leo S. Olschki ed., 1973). A reneszánsz-kori magyar —olasz kapcsolatok kérdése nem egyszerűsödik le ezekben a tanulmányokban alá- ós fölérendeltségi viszonyokra, a hatáskórdések vizsgálatát is az a szellem hatja át, amely az egyetemes és regionális fejlődést korrelációban képes látni. Ä tanulmányokból rendkívül széles panoráma bontakozik ki. A kötetben négy téma köre csoportosítva szerepelnek az előadások: az első rész Janus Pannonius alakját állítja a középpontba és innen tekint ki a 15. sz.-i humanizmus kérdéseire ; a következő két rész tárgyalja a szorosabb értelemben vett történelmi problematikát, előbb a gazdaság és társadalom kérdéseit, majd a diplomáciai, politikai és hadtörténeti eseményeket; a negyedik szerkezeti egységet pedig a 16. sz.-i szellemi élet aspektusainak szentelik. Magától értetődik, hogy ez a hatalmas anyagot felölelő tematika nem lehet képes szintézis-teremtésre, a tanulmányok azonban nem csupán a részletkutatások során szerzett új, vagy új összefüggésekbe helyezett adatok feltárásával válnak a majdani szintézis nélkülözhetetlen előfeltételévé, hanem elsősorban a dialektikus szemléletnek a nemzetközi kutatásban is szinte kizárólagossá váló módszere révén elsősorban. Az egész reneszánszkutatás szempontjából is kivételes értékkel bírnak tehát ezek a tanulmányok. A gazdaság- ós társadalomtörténeti tanulmányok a 14. sz. vége és a 16. sz. közötti időszak kereskedelmének kérdéseivel, ill. az itáliai tőkések, vikáriusok és hadmérnökök magyarországi szerepével foglalkoznak. Pack Zzigmond Pál Nagy Lajos kereskedelmi politikája és a ,,mercanzie marittime" forgalmazása a zárai béke után címmel részben az „évszázados vitához" ad gazdagon dokumentált adalékokat, amennyiben a reneszánszkori kereskedelem útvonalainak egyes kérdéseit tisztázza. A levantei árucikkek szállításának Erdélyen keresztül vezető vagy azt elkerülő útja az aktuális politikai helyzet függvénye volt, így jelenthetett 1406 fordulópontot még a végig sem vitt kezdeményezésekben is. Antonio Carile a 14. ós 15. sz.-i velencei és anjou feudumok jövedelméről közöl adatokat. Teke Zsuzsa a 15. sz.-i velencei níiagyar kereskedelem vizsgálatából azt a következtetést vonja le, hogy a megváltozott helyzet ellenére is lényegében folyamatosságról beszélhetünk. Ugo Tucci a magyar szarvasmarha export, amely sok korszakban a kulturális és politikai kapcsolatokat is meghatározó tényező volt, 16. sz.-i, velencei realizálásáról ír. Ä Cinquecento második felében, mint Zimányi Vera tanulmánya tanúsít ja, az itáliai tőke érdeklődése megélénkült az osztrák és magyar területek iránt. Bónis György itáliai vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában c. munkája kimutatja, hogy az