Századok – 1976
Történeti irodalom - A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I. (Ism. Dóka Klára) 1169/VI
történeti irodalom 1169 egyházi jogszolgáltatásban, az azonos képzés és műveltség következtében, vezető szere" pük mellett jó együttműködést alakíthattak ki az itteni szervezetekkel. Marosi Endre közleménye a velencei hadmérnökök szerepéről bővebb formájában magyarul is megjelent. A kötet harmadik egysége a diplomácia, politika és hadtörénet eseményeinek 15. ós 16. sz.-i egyes kérdéseit vizsgálja. Alberto Tenenti professzor a Zsigmond-kori Magyarország és a „serenissima" dalmáciai politikáját és az ebben mutatkozó érdekellentéteket elemzi újabb levéltári kutatásokra is támaszkodva. Ugyanebben a korszakban Tino Foffano Castiglioni kardinális, pápai legátus szerepét tisztázza és függelékben közli Zsigmond eddig ismeretlen 1413. júl. 22-én kelt levelét. Elekes Lajos Mátyás királynak az itáliai városállamokkal kapcsolatos külpolitikáját foglalja össze. Tardy Lajos tanulmánya azoknak a közös érdekeknek az alapján elemzi a velencei—magyar kapcsolatokat, amelyek mindenekelőtt a két állam keleti politikájában realizálódtak. E politika sikertelenségéért — végső soron — a legfelsőbb vezető rétegek bizonytalankodását, cselekvésképtelenségét teszi felelőssé. Rázsó Oyula líurja, Bécs ós Velence török elleni harcának 1521 — 32 közötti katonai és politikai kérdéseit tekinti át. Ritoókné Szalay Ágnes a Nádasdy-levéltárban talált levél alapján Giambattista Castaldo magyar vonatkozásait illetően tesz közzé újabb adalékokat. A tanulmányozott korszak jellegéből is fakad, hogy az irodalom-, művészet- és kultúrtörténeti dolgozatok is bőséges történelmi hivatkozásokat tartalmaznak. Kezd kibontakozni az a perspektíva, amely a magyarországi jelenségeket a nagyobb földrajzi és politikai egység: Közép-Kelet-Európa viszonylatában vázolja fel. Azok a munkák, amelyekben nem vetődik fel ez a távlat, adósak maradnak a jelenségek mélyebb analízisével, így marad hiányérzetünk Raoul Manselli tanulmányát olvasva, ahol pedig a szerző nagy horderejű kórdós vizsgálatára vállalkozik: a magyar és az európai humanizmus mérlegét kísérli meg felállítani. Örömmel regisztrálható viszont, hogy Klaniczay Tibor (akinek gondozásában jelent meg ez a kötet) neuralgikus kérdéseket tisztázó munkái a közép-kelet-európai értelmiségiek nemzeti hovatartozásáról, a nemzetközi tudományos közvéleménybe ivódtak. Végül — a kötet tartalmi gazdagságával arányban nem álló recenzió terjedelmének korlátai miatt — említsük meg az irodalom- és kultúrtörténeti tanulmányok közül Kardos Tiborét (Janus Pannonius és a velencei kultúra), Cesare Vasoliét (Dudith András és az üstökös-vita), Mezey Lászlóét (Agostino da Vicenza mester, a 16. sz.-i Magyarország agustiniánus platonistája). TAKÁCS JÓZSEF A MAGYARORSZÁGI CÉHES KÉZMŰIPAR FORRÁSANYAGÁNAK KATASZTERE I. (Soksz. Budapest. 1975) Kézműipari kutatások alkalmával komoly problémát jelent a céhes szervezeteknél keletkezett forrásanyag szétszórtsága. Egy-egy település céheinek iratai rendszerint különböző gyűjteményekben találhatók, és eddig szinte megoldhatatlan problémák előtt állt a kutató, ha azonos vagy rokonszakmákhoz tartozó céhek fejlődósét országosan kívánta tanulmányozni. A szétszórtság oka az, hogy a céheknél írásos és tárgyi anyag egyaránt keletkezett. A cóhtárgyak jellegüknek megfelelően a múzeumokba kerültek, ős a múzeumok gyakran átvették a céhládákban őrzött könyvek, iratok egy részét is. A céhiratok másik fele a levéltárakba került. Azonban — éppen a párhuzamos gyűjtés miatt — a levéltárak nem tudták elérni azt, hogy egy-egy céhszervezet összes írott anyagát ott őrizzék. Sok céhirat és tárgy került ezen kívül magángyűjteménybe, sőt területileg nem illetékes közgyűjteménybe is. Az 1960-as években a Bakony Múzeum hosszas kutatást folytatott a Veszprém megyei céhek emlókanyagának összegyűjtése érdekében. Bartócz József Nagy Lászlóval 1970-ben itt dolgozta ki azt a számítógépes módszert, amely a céhes anyag nehézkes felkutatását megkönnyítette. Próbaképpen feldolgozták Veszprém megye 140 cóhszervezetének 400 tárgyi és többezer írott emlékét, amelyek 16 különféle őrzőhelyen voltak. A számítógépes módszer alkalmazása újkeletű, de nem ismeretlen a történeti kutatásban. A veszprémi próbálkozás azonban az első komoly kísérlet volt a korszerű adatfeldolgozó technika közös felhasználására a múzeumi és levéltári gyakorlatban. 11*
