Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

figyelő 1149 szétvezetése, majd apadáskor visszavezetése), mely egyrészt nagymértékben elősegítette a halgazdálkodást, másrészt a rövid ideig tartó elárasztás megtermékenyítette az erdőket, legelőket és kaszálókat. Részletesen ismerteti a régi halászati jogot, a munkaszervezetet és halfogó eszközöket, sorba veszi az ártéri gazdálkodás különböző fajtáit (nádasok, gyékényesek hasznosítása, erdőgazdálkodás, gyümölcstermelés, írtásföldek használata és az ártéri legelőkön folyó kiterjedt állattartás), majd az utolsó fejezetben a vízszabályozások és ármentesítések 18. századi megindulásával bekövetkező változásokról szól, vázolva a folyamatot, mely a megváltozott természeti körülmények folytán a 19. században a régi életforma teljes eltűnéséhez vezetett, s végső fokon súlyos gazdasági, majd demográfiai és társadalmi következmények elindítójává vált. A munka, mely mind kutatási és feldolgozási módszerben, mind eredeti meglátásaiban, mind pedig a lényegre törő, mégis élvezetes stílusában messze kimagaslik tájtörténeti irodalmunkból, egy mindeddig ismeretlen világot tárt fel, s a Sárköz életén keresztül segít megismerni ember és természet szimbiózisának ma még csak alig ismert alakulását. * » 1971 őszén Karcag város történeti fejlődésével és urbanisztikai kérdéseivel foglalkozó konferenciát rendeztek a Györffy István Nagykun Múzeumban. A konferencia előadásait három évvel később, kötetbe gyűjtve kiadták „Karcagi várostörténeti tanulmányok" címen. (Szerkesztette: Bellon Tibor és 1 Kaposvári Gyula. Karcag 1974. 164 1. Nagykunsági Füzetek 1. Szerkeszti Bellon Tibor. Megjelent Karcag város Tanácsának támogatásával. Készült * a szolnoki Damjanich Múzeum xerox-rota gépén, 500 példányban.) Az előadá, sok összefoglalják a kutatás mai álláspontját a Nagykunság és Karcag középkori történetéről (Györffy György), a régészeti kutatások eredményéről (Selmeczi László), a kun nyelvemlékekről és nyelvről (Mándolcy István), Karcag településének és városképének történeti alakulásáról (Major Jenő), valamint a ' Nagykunság népi építészetéről (Vargha, László). Kiemeljük Bellon Tibor tanulmányát: „Utcák, zúgok, porták. Adatok Karcag településtörténetéhez", mely ( a város jegyzőkönyvei alapján vizsgálja a település egyes kérdéseit. Adatai bepillantást engednek az egyes gazdaházak, a közhivatalok berendezésébe, a családok mindennapi környezetébe és egy kicsit az élet rendjébe is. Bellon kutatásai mutatják, milyen kincseket rejtenek a karcagi jegyzőkönyvek művelődéstörténeti szempontból. * Horváth Márk szigetvári kapitány szobrának felállítása alkalmából a Szigetvári Várbarát Kör kiadásában, sokszorosított alakban jelent meg a „Szigetvári várkapitányok levelezése" c. forráskiadvány. (Szerkesztette Molnár Imre. Szigetvár 1971. 102 1. Megjelent 500 példányban.) A kiadvány Horváth Márton, Kerecsényi László, Farkasich Gergely és Horváth Márk kapitányok 1550—1561 közti szigetvári leveleit, jelentéseit adja közre, elöljáróban pedig Pataki János tollából Horváth Márk életrajzát közli. Népszerű kiadványról lévén szó, csak helyeselhetjük, hogy a leveleket átírja mai helyesírásra. Kevésbé indokolt, hogy a megszólításokat és a záróformulákat elhagyja, és sajnálatos, hogy a szövegeket rövidítve közli. Még sajnálatosabb, hogy sem az átírás, sem a közlés nem felel meg a szakmai követelményeknek. A szerkesztő