Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1148 figyei.ö magyarázatok megadják az adatok használatához szükséges útmutatást Sajnálatos azonban, hogy az egykori adatszolgáltatóknál nem tüntették fel, hogy aláírásukkal hitelesítették-e az írást, vagy csak keresztet raktak nevük mellé. Ebből ugyanis következtetni lehet a falusi elöljáróság 18—19. századi iskolázottságára. * A Szajol melletti Tiszapüspöki azok közé a települések közé tartozik, amelyekről régebben azt mondották: nincs történelme. Nem fűződik hozzá semmilyen országos esemény, szülöttei sem szerepeltek a politikai küzdelmekben, parasztjainak csendes, dolgos élete nem keltett feltűnést. A falu területe a Nagykúnsághoz sorolható, de soha nem tartozott a szabad kún telepek közé,, az egri, majd a szatmári püspökség jobbágyfaluja volt. Ez szabta meg a Kúnságétól eltérő fejlődését, — erről a fejlődésről azonban mindeddig semmit sem tudtunk. Benedek Gyula most évekig tartó, kiterjedt és lelkiismeretes levéltári kutatások alapján részleteiben is megeleveníti előttünk a falu múltját. („Tiszapüspöki története". Szolnok 1970. [helyesen 1972] 223 1. + 16 1. facsimile és fénykép. A Damjanich János Múzeum közleményei 25—27. Szerkeszti Kaposvári Gyula. Megjelent a Tiszapüspöki Községi Tanács támogatásával, 1000 1 példányban.) A szerző a legrégibb időknél kezdi, de a középkori részt maga is csak vázlatnak mondja. Annál részletesebb a munka a török hódoltság korától kezdve. Gazdagon ömlő, eddig ismeretlen adatokkal világítja meg a tiszapüspöki jobbágyságra nehezedő kettős uralmat, a Fáyak, a püspökség és a kamara birtokjogi civakodását, mely szinte tudomást sem vesz a török jelenlétéről. Ismereteink azonban nemcsak a török—magyar condominium általános jogi és gazdasági vonatkozásában gyarapodnak. A falu sorsán keresztül is jól kirajzolódnak a 16. és 17. század fejlődésének egymástól elütő jellegzetes- , ségei. A szabadságharcok, nagy politikai áramlatok alig érintették a falut, sorsára csak közvetve hatottak, amit érzékeltet a török kiverése utáni fejlődés megtorpanása, a 18. század első felének csendes erőgyűjtése, majd a század végén bekövetkező „nagy ugrás", a fejlődés minden terén való meggyorsulása. < A gondosan összeválogatott statisztikai adatok, számszerű kimutatások, az egykorú iratokból hozott bő idézetek, közelről mutatják meg a falu kapitaliz- j muskori életét, a két világháború között egyre súlyosbodó gazdasági és társadalmi kérdéseit, majd a napjainkban bekövetkezett nagy átalakulást. Benedek Gyula eredményeit az országos fejlődés rajzánál is tanulságosan lehet figyelembe venni. * „Adataimmal annak a felfogásnak a tarthatatlanságát kívánom nyilvánvalóvá tenni, miszerint a Kárpát-medence kiterjedt mocsaras árterületének haszonvételét csak a XVIII. század végén, illetve a reformkorban megkezdett és szinte napjainkig tartó nagy vízszabályozó, lecsapoló és ármentesítő munka biztosította volna úgy, hogy a területek nagy részét szántóföldi művelésre alkalmassá tette." Ezzel kezdi Andrásfalvy Bertalan „A Sárköz és a környező Duna-menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt" c. munkáját. (Bp. 1973. 74 1. Vízügyi történeti füzetek 6. Sorozatszerkesztő: Károlyi Zsigmond.) Miután régi térképek, leírások alapján megrajzolja a tájnak a vízszabályozások előtti arcát, ismerteti a „fok"-ok (mesterséges átvágások) révén szabályozott vízelosztást (az áradó folyó vízmennyiségének