Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1144 figyelő tette: Bakó Ferenc. Eger 1968. 211 1. Palóc kutatás. Módszertani közlemények 1.). Kimondották, hogy az adatgyűjtés és feldolgozás során együttesen kell alkalmazni a néprajz, történelem, régészet, nyelvészet és embertan módszereit, s hogy a jellegzetesen palóc vidékek mellett a kutatást ki kell terjeszteni a szomszédos területekre is, ahová palóc kirajzás történt. Így került sor a palóc és a jász település érintkezésénél fekvő Jászdózsa tanulmányozására, mely a kutatás első köteteként jelent meg. („Jászdózsa és a palócság." Szerkesztette: Szabó László. Eger 1973. ívalakban 348 1. + 8 1. képmelléklet. Palóc kutatás. Tematikus és lokális monográfiák 1. Szerkeszti Bakó Ferenc. Készült a szolnoki Damjanich János Múzeum sokszorosítójában, 600 példányban.) A kötet Henkey Gyula embertani vizsgálataival indul. Megállapítása szerint a mai jászdózsai lakosságban 20%-ban fordul elő turanid (a honfoglaló magyarok egyik legfontosabb antropológiai eleme), 10%-ban a (mindenekelőtt a kúnokra jellemző) előázsiai és majdnem 10%-ban a dinári (a szarmata-alán eredetű jászok egyik lényeges összetevője) típus. Ez pedig azt mutatja, hogy bár a jászok egy részének kontinuitása bizonyított, mégis a jász nép már évszázadok óta nem embertani, hanem történeti-etnikai (egyidőben közjogi) fogalom. Ugyanakkor nem váltak uralkodóvá Jászdózsán a palócokra jellemző embertani jegyek sem. Az évszázados palóc betelepülés tehát nem majorizálta, még csak nem is bontotta meg a jász falu embertani jellegét. A beköltöző családok biológiai beolvadásának folyamatát Szabó István egy jászdózsai család 211 egyénre kiterjedő genealógiai vizsgálatával, nyolc nemzedéken át történő teljes anyakönyvi bemutatásával világítja meg. Kiss Mátyás és felesége, Rákos Kati az 1750-es években költöztek be Jászdózsára. Mellőzve most a vizsgálat szociális, demográfiai stb. szempontból adódó, éppen nem jelentéktelen tanulságait, csak azt emelnénk ki, hogy már a betelepültek gyermekeinél megfigyelhető a törekvés, hogy törzsökös helyi családokba házasodjanak be, s így „jöttmentből" a közösség egyenjogú tagjaivá váljanak. A házassági, rokonsági kapcsolatok a beolvadást, ezzel a jász öntudat erősödését vonták maguk után, ez magyarázza a beköltözők szokásainak, életmódjának és világnézetének a befogadó közösség hagyományaihoz való tudatos és gyors alkalmazkodását is. A következőkben egy sor tanulmány vizsgálja a jászdózsai néphit, szokások, gazdálkodás, határhasználat, háztartás egy-egy konkrét kérdését (szerzők: Gulyás Éva, Barna Gábor, Szabó László és Tóth Ilona), összehasonlítva a környezettel, s következtetve a jelenségek autochton jász, vagy külső hatásra mutató eredetére. A tanulságokat a szerkesztő Szabó László vonja le. Miután megállapítja, hogy jellegében a falu népe minden tekintetben a jász etnikum sajátosságait tükrözi, az ismertetett tanulmányok eredményeinek körültekintő summázásával ennek okát is adja. Azt mondhatjuk, a palóckutatás első kötete, több tudományág együttműködése fontos és érdekes eredményeket hozott. Hasznos volt az embertan bevonása, módszertanilag is kitűnő a családrekonstrukciós munka, érdekesek és fontosak a levonható tanulságok, meggyőző a gazdálkodás, a mindennapi élet, szokások és hitvilág terén végzett kutatások eredménye is. Csak sajnáljuk, hogy a sokoldalú vizsgálódásból a nyelvész és a népdalkutató kimaradt. A palóckutatás már ezzel az egy kötettel is utat és példát mutatott. *