Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

figyelő 1143 tek 1. Kiadja Zalaegerszeg Város Tanácsa V. B. Művelődésügyi Osztálya.) A szerzők korszakonkint vizsgálják az iskola külső és belső történetét, az elhelyezést, a tanítók számát és személyét, a tantárgyakat és a nevelési elveket, végül a tanulók összetételét és tanulmányi eredményeit. A 18. századra persze kevés adatuk van, de a fejlődés lényeges jegyei így is jól kirajzolódnak. Az igen alapos jegyzetanyagra támaszkodó munka mutatja, hogy érdemes a történetírásnak ebbe az eddig elhanyagolt kutatási területébe is bevilágítani, mert a szorosabban vett iskolatörténeten túlmenően az általános műveltségi viszonyokra is számos fontos utalást kapunk. * A nagykanizsai Thúry György Múzeum alapításának ötven éves évfordulójára jubileumi évkönyvet adott ki, melynek gazdag és színvonalas tanulmányai közt több helytörténeti vonatkozású is található. („A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve. 1919—1969." Szerkesztette H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa 1972. 488 1. Megjelent 2000 példányban.) A Múzeum ötvenéves (az 1920—1930-as években meglehetősen küzdelmes) történetét az igazgató, H. Kerecsényi Edit ismerteti, majd időrendben következnek a történelmi tanulmányok. Cennerné Wilhelmb Gizella a kanizsai vár 16—17. századi metszeteinek kritikai áttekintését adja. Eperjesi István az 1570-es évekből való ,,Az vitéz Thury György haláláról" szóló ismert és már sokszor lenyomtatott éneket közli népszerű (kissé talán bőbeszédű) magyarázó megjegyzésekkel, melyek egvnémelyike — úgy érezzük — vitatható (pl. 98. 1. az ismeretlen író „predesztinációs hajlandóságáról"). A város 18. századi közigazgatását ismerteti Degré Alajos tanulmánya, kitapintható közelbe hozva a nyugat-dunántúli oppidum eddig alig ismert önkormányzati szerveinek működését. Simonffy Emil a városnak a Batthyányuradalommal 1811-ben kötött szerződése, majd 1849 utáni úrbéri pere kapcsán nemcsak az agrárviszonyokról, hanem a kapitalizálódó mezővárosi polgárságról is megfigyelésekben gazdag képet rajzol. Füves Ödön a 18. század végi kanizsai görög kereskedőkre szolgáltat adatokat, míg Vörös István a zalai jakobinusok, elsősorban Spissich János alispán működésére vonatkozó részletkutatásait tárja az olvasók elé. Gábor Sándorné a megyei munkásmozgalom 1918—19-es történetére és Hamburger Jenő szerepére közöl új adatokat. A régészeti és néprajzi vonatkozású cikkek is konkrét, körülhatárolt témákkal foglalkoznak. Reméljük a kötet nemcsak jubileumi nekibuzdulás, hanem a szervezett kutatómunka indítása. * Heves megye kezdeményezésére 1967-ben öt megye (Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szolnok) képviselői elhatározták „a Palócföld lakossága anyagi, szellemi kultúrájának és társadalmi életének, azok történelmi előzményeinek kutatását". A munka szervezésére és irányítására az érdekelt tudományos szervek képviselőiből bizottságot hoztak létre, melynek vezetésére Bakó Ferencet, a Heves megyei Múzeumok igazgatóját kérték fel. A kutatások szempontjait különböző tudományágak országosan ismert szakembereinek bevonásával, kétnapos konferencián rögzítették („Módszerek és feladatok. Palóc tanácskozás Egerben. 1967. november 10—11." Szerkesz-