Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1142 FIGYEi.ö egyszer már megjelent folytatásokban a Békés vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyvének 1879—1881-es évfolyamában, amiről, úgy tűnik, a sajtó alá rendezők nem tudnak.) Gacsári fő érdeme, hogy számos olyan forrásszerű följegyzést megőrzött számunkra, amit ma már másutt hiába keresnénk, hogy részletesen szól a faluban honos családok eredetéről, s hogy jellemzést, sőt életrajzot ad az itt működő papokról, tanítókról, jegyzőkről, s ezzel segít megeleveníteni egy korszak embereit. Kár, hogy a kiadók által írt magyarázó jegyzetek igen gondatlanok, hiányosak (pl. nem mondják meg, ki a többször idézett Lampe), sőt nem egyszer félrevezetők (pl. Mén Marót: „ősmagyar mondabeli nemzetségfő" ; a „Magyar Sunád" sem „Béla király névtelen jegyzőjének . . . feljegyzése", hanem annak 1799-ben kiadott magyar átírása, stb.). Nagyon sok hiba van a latin szavak értelmezésében, — hiába, nem elég a szótárt felütni, s onnan valamit kiírni. (Pl. interessans nem „köztudott", hanem érdekes; a proportione nem „feltételesen", hanem arányosan; calculus itt nem „osztályzat", hanem számítás; conscriptio nem „irat", hanem összeírás; a királyi subsidium nem „segély", hanem hadiadó; a dézma nem „pápai adó", hanem egyházi adó; a contrascriba nem „kollégiumi íródeák", hanem jegyző; a compendium itt nem „jegyzet", hanem összegezés, kivonat; stb.) A Kner Nyomda ízlését követő igen szép technikai kivitel gondosabb szövegelemzést és magyarázatokat érdemelt volna. * A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium 1973-ban ünnepelte alapításának 250. évfordulóját. Ebből az alkalomból Évkönyvet bocsátott ki, amelyben jelenlegi tanárok és volt diákok tanulmányait, visszaemlékezéseit közlik. („A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve. Az iskola 250 éves évfordulóján közzéteszi dr. Grezsa Ferenc igazgató." Hódmezővásárhely 1972. 232 1. -f- 16 egész lapos fényképmelléklet.) Az érdekes szaktanulmányok zömükben kívül esnek a történelmen, az iskola múltjával pedig csak egy stúdium foglalkozik, Sipka Sándor cikke Imre Sándor múlt század közepi igazgatói működéséről, meg egy forrásközlés, az iskola 1723-as törvényeinek kivonatos ismertetése. Kristó Nagy István, Tárkány Szűcs Ernő és Moldvay Győző szuggesztív visszaemlékezése a 30—40 évvel ezelőtti iskola szellemére értékes segítség a történetírónak, de nem pótolják azt, amit joggal vártunk: az iskola 250 éves fejlődésének modern szempontú áttekintését és értékelését. Az egykori mezőváros híres kálvinista kollégiumára, mint elődjére, méltán büszke a Gimnázium, ezzel azonban az a kötelesség is együttjár, hogy annak múltját, a helyi és egyetemes magyar művelődésben, nevelésben elfoglalt helyét felderítse és elénk tárja. Joggal várjuk ezt Hódmezővásárhelytől, ahol Szeremlei Sámuel nemcsak máig ható példát mutatott a múlt reális feltárására, hanem nagymennyiségű történeti forrásanyagot is egybegyűjtött, amit éppen a Gimnázium őriz. * Az utóbbi években örvendetesen nekilendült iskolatörténeti irodalmunknak komoly nyeresége Degré Alajos és Simonffy Emil közös munkája „A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola története. 1690—1949." (Zalaegerszeg 1975. 97 1., ebből 9 1. egész oldalas fényképmelléklet. Zalaegerszegi Füze-