Századok – 1976
Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V
a sárospataki ülésszakról 1087 súlyos kvártély- és porcióterhek nehezítették. A háború utolsó szakasza azonban itt is példátlan nyomorúságot okozott. Összegzésként kiemelte az előadó: a szabadságharc politikai-katonaigazdasági vezetése igyekezett biztosítani az egyensúlyt a hadsereg és a hátországi termelőmunka létszámállománya között. Míg a csapatok kiegészítése azonban egyre több nehézséggel járt, addig az utolsó éveket leszámítva, a parasztság biztosítani tudta a termelés békebeli szintjét, többek között éppen a leszakadások, családtag-bevonultatások és zsoldosfogadás gyakorlata, a mindezzel megalkuvó felsőbb vezetés kompromisszumos robotrendelkezései, valamint az uradalmak hagyományos, mechanikus üzemmenete következtében. Délután az ülés Benczédi László kandidátus, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa elnökletével folytatta munkáját. Elsőként Nagy József Zsigmond, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, A köznemesség helyzete és politikai törekvései című korreferátumára került sor. Az előadó megállapította: a mundenkor számottevő erőt képviselő középnemesség korábban az országos politika részese volt, a központi hatalom megerősödésének következményeképpen a 17. század második felében azonban súly vesztése megmásíthatatlan történelmi tendenciává vált. Ez passzivitást váltott ki, a privilégiumok féltékeny őrzését eredményezte. A török kiűzésével támadó lehetőségek is csak remények maradtak a köznemesség számára; a Habsburg-berendezkedés tervei és főleg igényei ellenére alakult. A középnemesség fentiekből fakadó elkeseredése a szabadságharc kirobbanásában szerepet játszó egyik mozzanat volt. A megnyíló lehetőségekben való bizakodást követő hirtelen csalódás következtében sok nemes kétfelé esküdött hűséget, emögött a középnemesség országos hanyatlása húzódott meg. Az előadó ezután kiemelte, hogy a középnemesség rétegződésének, érdekközösségeinek és érdekellentéteinek elemzése mindmáig hiányzik. Az mindenesetre megállapítható, hogy Rákóczi első intézkedései a köznemesség megnyerését célozták, bizonyos tekintetben helyesen mérte fel e réteg helyzetét, a vármegyénkénti eltérésre azonban nem figyelt fel. A középnemesség szerepet kapott Rákóczi központi államigazgatásában, egy része mégis szembefordult a központi akarattal és a vármegyei ellenállást szította. Középnemesi ideológia nem volt, az ország különböző területein élő birtokos nemesek eltérő fejlődés, különböző hatások eredményeként jutottak el a szabadságharcban való részvételig, ezért számottevő különbség volt reakciójukban is. Az erdélyi középnemesség volt a leginkább elégedetlen, és ezért különösen érdekelt volt a mozgalom vitelében. Céljai azonban a rendi partikularizmus és privátérdekek következtében a legkonzervatívabbak voltak. Ennek oka a konszolidálódásra való képtelenség volt, és az áldozatvállalás hiányában nyilvánult meg. A tiszai és felsőmagyarországi részek birtokos nemessége a főnemesi hangadókhoz kapcsolódott, nem mutatott következetes elképzeléseket. Bár a kamarai gazdálkodás és szervezés területén szerzett tapasztalataik révén kezdettől nagy szerepet játszottak ezek a birtokos nemesek a központi igazgatásban, a változó politikai viszonyoknak megfelelően gyakran változtatták pártállásukat, mindig a pillanatnyi győzteshez csatlakoztak. A Dunántúl nemessége mutatta a legkevesebb hajlandóságot a szabadságharc céljaival való azonosulásra egyrészt a császári hadműveleteknek való kiszolgáltatottság, másrészt a Bécshez fűződő anyagi és szellemi szálak miatt. Csatlakozását 6 Századok 1976/6.