Századok – 1976

Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI

Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség A Rákóczi-szabadságharc keletkezése, lefolyása és kiemenetele egyrészt a hazai társadalmi viszonyok függvénye volt, másfelől az európai politika, erővonalai befolyásolták. Nincs ez másként szellemi téren sem, noha itt, látszólag, az autochton, hazai tényezők nagyobb szerepet kapnak. Ahhoz, hogy a 17. század második fele Magyarországának szellemi képét megrajzoljuk, s kiemeljük azokat a szálakat, amelyek a Vezérlő Fejedelem kora felé haladnak, igen nagy területre szétszórt művelődési és ideológiai teljesítményeket kell áttekintenünk a művelődéstörténet (főként irodalomtörténet) adatai fényében. A vállalkozás nem könnyű, mert régebbi s legújabb összefoglalásaink ellenére is sok még a fehér folt a 17. század második felének szellemi térképén. Másfelől a címben megjelölt két fogalom — a felvilágosodás és a nemzeti műveltség — maga is vita tárgya lehet. Kérdhetjük ugyanis, hogy a 17. század csakugyan jövőt formáló szellemi mozgalmait nevezhetjük-e már felvilágosodásnak, és nagyon jól tudjuk azt is: a haza, a nemzet, a nemzetiség hányféle értelmezése található a 17. században s magában a Rákóczi-korban is. Mit értsünk azon a gens Hungarán, amelynek sebei újólag felfakadoztak?1 Turóczi-Trostler József az Irodalomtörténet 1953. évfolyamában megjelent tanulmányának, óvatosan, csak A magyar felvilágosodás előtörténetéhez címet adta, s összefoglalásának 2. pontjában egyértelműleg kijelentette: ,,Nem ismerünk olyan 17. századi vagy 18. század eleji magyar nyelvű irodalmi megnyilatkozást, amely pl. a felvilágosodás legfontosabb jellemző vonásait egyesítené magában s ne ismerne teológiai vagy legalább vallási fenntartásokat."2 Ehhez legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy latin nyelvűt sem ismerünk. Igaz, hogy a kiváló kutató maga is felsorakoztatta azokat a szellemi mozgalmakat, amelyeket ez ,,előtörténet"-hez tartozónak minősíthetett, s ezeket a puritanizmusban, a kartéziánus filozófiában, a sztoicizmusban és irénikus gondolat terjedésében határozta meg. Mindez mégsem jelenti azt, hogy a 17. századi magyar szellemi életben jelen volt a francia típusú „korai felvilágosodás", amely a Paul Hazard megjelölte „crise de la conscience européenne"-ben nyilvánult meg a két század fordulóján,3 s amelynek nagyszabású dokumentuma Bayle híres Dictionnaire-je.4 A legújabb francia irodalomtörténeti kutatás Pierre Bayle igazi „philosophe" voltát és vallástalanságát 1 A Reerudescunt latin és magyar szövegének kritikai kiadása Ráday Pál iratai, I. köt. Bp. 1956, 92-110. 2 Magyar irodalom — világirodalom, Bp. 1961. I. 362. 3 Paul Hazard: La crise de la conscience européenne, Paris. 1927, 1966. 4 A híres Dictionnaire első kiadása 1697-ben jelent meg.